Debussy formabontó, álom és valóság határán lebegő zenedrámájával folytatódik a Fesztiválzenekar operasorozata. A Fischer Iván rendezésében színre kerülő Pelléas és Mélisande szereplőgárdája ezúttal is nemzetközi sztárokból áll össze. A svájci tenor, Bernard Richter a BFZ Varázsfuvola-produkciója után tér vissza, hogy repertoárjának legfontosabb szerepét énekelje. A másik címszereplőt a világhírű szoprán, Patricia Petibon alakítja, akit a The Guardian a legjobb értelemben vett különcnek nevezett. Golaud alakját a hazai közönség számára jól ismert Tassis Christoyannis formálja meg. Debussy operájában a cselekménynél nagyobb hangsúly kerül a szimbólumokra, a dallamoknál fontosabb a természetes beszéd. Az eredmény: mélyen emberi, egyéni értelmezésre váró, hömpölygő zene.

„Régóta kísérletezem színpadi zene írásával, de annyira szokatlan formában képzeltem el, hogy különféle próbálkozások után majdhogynem feladtam az egészet” – írta Debussy 1902 áprilisában. Ekkor mutatták be Párizsban öt felvonásból, tizenhárom képből álló lírai drámáját, a Pelléas és Mélisande-ot. Az opera megosztotta a közönséget. A szövegkönyv alapjául szolgáló színdarab szerzője, a későbbi Nobel-díjas Maurice Maeterlinck meg sem jelent a premieren, nem úgy bérelt ellendrukkerei. Hogy a zene háborította-e fel a filozófus-költőt, vagy az, hogy az ígérettel szemben végül nem a felesége énekelte Mélisande szerepét, rejtély marad.

Debussy műve több francia hagyománnyal szakít: nincs benne balett, sem nagy kórusjelenet. Van cserébe sok recitativo jellegű zene: a francia nyelvhez alkalmazkodó énekbeszéd. A fülbemászó dallamok helyett az énekszólamok csak akkor mozdulnak ki monoton medrükből, ha az érzelem megkívánja. De a szerző még az érzelmi csúcspontokon is pianissimo hangerőt ír elő, a zenekar létszámát pedig alacsonyan tartja, így hozva létre az operaszínpadon egészen szokatlan intimitást.

A mű rövid cselekménye: Golaud rátalál a jóval fiatalabb Mélisande-ra, és feleségül veszi a lányt. A férfi öccse, Pelléas szerelmes lesz a hitvesbe. A találkák során a fiatalok egymás iránti érzései egyre mélyülnek, a románc végére a testvérét meggyilkoló Golaud tesz tragikus pontot. Mélisande világra hozza férje gyermekét, majd meghal. A történet szinte mellékes, annál izgalmasabbak a szimbólumok. Az erdő, az eltévedés motívuma, a kút, a gyűrű, a haj és a fény csak néhány a darab szövevényes jelképei közül.

Debussy operáját a sok helyszín és a bonyolult szólamok miatt igen ritkán tűzik műsorra. A három kiválóság, Petibon, Richter és Christoyannis mellett most a Montreal Gazette-ben „kiváló és tragikus Arkel királynak” nevezett francia basszus, Nicolas Testé, a Fischer-féle Falstaff után visszatérő sötét tónusú Yvonne Naef és a jeles szakíró, Melanie Eskenazi által Isten hangjához hasonlított Peter Harvey lép színpadra.

A Fischer Iván Operatársulat, a Müpa Budapest, a Vicenzai Operafesztivál és a spoletói Festival dei Due Mondi közös produkciója.

Érdekességek: Debussy operáját 1902. április 30-án mutatták be a párizsi Opéra-Comique-ban André Messager vezényletével; a Fesztiválzenekar az operát 2023. június 24-én, Spoletóban mutatta be (karmester: Fischer Iván).

Mi történt az opera keletkezése idején? megjelent Scott Joplin amerikai zeneszerző és zongorista The Entertainer című klasszikus ragtime-ja / Frank W. Benson amerikai festő megfestette Eleanor, amint egy kagylót tart című képét / békekötéssel véget ért a második búr háború, a búr köztársaságok angol uralom alá kerültek / Magyarországon megalakult a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) / Hugo von Hofmannsthal osztrák költő, drámaíró Lord Chandos levele című esszéjében elutasította az élettől elidegenedett szépség eszményét / december 12-én a moszkvai Művész Színházban bemutatták Makszim Gorkij orosz író Éjjeli menedékhely című drámáját / Jean Sibelius finn zeneszerző befejezte 2. szimfóniáját