A 19. századi szláv zene különleges helyet foglal el az alapvetően németcentrikus zenetörténetben. A nemzeti öntudatra ébredés felejthetetlen műveket eredményezett cseh és orosz földön egyaránt. A német stílusú arisztokráciától a cseh vidék felé forduló Smetana, a nyugat-európai és orosz zenei elemeket kiváló érzékkel ötvöző Csajkovszkij és az orosz nemzeti zene egyik úttörőjeként számontartott Rimszkij-Korszakov meséi adják az est cselszövéssel, szerelemmel, erotikával és tréfákkal fűszerezett programját. Mindez a Nemzetközi Csajkovszkij Verseny történetének legfiatalabb győztese, a BFZ-vel 2001-ben közös lemezt rögzítő japán hegedűművésznő, Akiko Suwanai szólójával, akit a Times kritikusa ekképp méltatott: „erőteljes, nemes játék, feszes és szigorú ritmikai élettel”.

A koncert felütéseként megszólaló nyitány a Moldva mögött Smetana második legismertebb alkotása. Más szerzőkkel, például Rossinivel ellentétben, akik nyitányaikat az utolsó utáni pillanatban vetették papírra, Az eladott menyasszony nyitánya már a mű librettója előtt megszületett, több mint két évvel előzve meg magának az operának a megkomponálását. A kényszerházasságot ügyes trükkel megakadályozó szerelmesek komédiáját, a szerző második operáját 1866-ban mutatták be először Prágában, végleges alakját azonban csak 1870-ben nyerte el. A második felvonás fináléjának, a menyasszony eladási jelenetének témáiból építkező nyitány rövid fanfárral indul, amit a helyszínül szolgáló cseh falut idéző népies táncdallam követ.

Öngyilkossági kísérlete után Csajkovszkij Clarens-ba vonult el kudarcba fulladt házassága elől – és gyönyörű műveket komponált a Genfi-tó partján. 1878-ban mindössze néhány hét alatt írta meg hegedűversenyét, amelyet barátja és tanítványa, Joszif Kotek hegedűművész tanácsai alapján csiszolt tökéletesre. Címzettje, Auer Lipót a darabot játszhatatlannak ítélte, a versenymű ma mégis a műfaj egyik leggyakrabban előadott alkotása. A dallamilag igen nagyvonalú nyitótétel hol lírai pas de deux-t, hol grandiózus erőket mutat. A finoman hangszerelt és díszített, visszafogott, dalszerű lassú tétel után szünet nélkül robban be a rusztikus szlávos rondófinálé.

Az orosz ötök tagja, Rimszkij-Korszakov szinte egyetlen ma is igazán népszerű darabjának címe és opusszáma között a következő kiegészítés található: „Szimfonikus szvit zenekarra az »Ezeregyéjszaka« nyomán”. Ez a leírás még nyilvánvalóbbá teszi a mű arab mesegyűjteményre utaló programját. Történeteivel Seherezádé (szólóhegedű) ezeregy éjszakán át tartja fenn a feleségeit sorra kivégző Sahriár szultán (harsonák és tuba) figyelmét, elkerülve a halált. A szereplőket találó hangszereléssel ábrázoló komponista 1888-ban négy mesét zenésített meg: Szindbád (cselló), Kalender (fagott), az ifjú hercegnő és herceg szerelme (két hegedű), valamint egy bagdadi ünnepség történetét.