hun/ eng
keresés
kosaram
Akiko Suwanai

Akiko Suwanai

hegedű

Akiko Suwanai japán hegedűművész „feszes és pontos ritmikájú, ragyogó játéka” (The Times) révén vált generációja egyik legkeresettebb művészévé. Az 1990-es nemzetközi Csajkovszkij-verseny első díjának elnyerése után felívelő nemzetközi karrierje során számos elismert karmesterrel és zenekarral dolgozott együtt.

A 2020/21-es évadban japán turnéja keretében fellép a brémai Deutsche Kammerphilharmonie-val és Järvival, a Rotterdami Filharmonikus Zenekarral és Shanival, valamint visszatér a van Zweden által vezényelt Hongkongi Filharmonikus Zenekarhoz, a tokiói NHK Szimfonikus Zenekarhoz és a Yomiuri Nippon Zenekarhoz. Az évad további fontos eseményei közé tartozik három részből álló rezidensprogramja a Hamburgi Szimfonikus Zenekarnál, amelynek keretében Lampson Hegedűversenyét játssza az Elbai Filharmóniában Cambreling vezényletével, valamint Európa-szerte koncerteket ad a Luxemburgi Európai Szólistákkal és a Sevillai Királyi Szimfonikus Zenekarral. Az Asztúriai Szimfonikus Zenekarral Ligeti Hegedűversenyét adja majd elő.

Az elmúlt évadban Akiko visszatérő vendége volt a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarnak, amellyel Gianandrea Noseda zeneigazgató vezénylete mellett koncertsorozatot adott a Kennedy Centerben, emellett a Camerata Salzburggal a bukaresti Enescu Fesztiválon, valamint a Brüsszeli Filharmonikusokkal és a Szingapúri Szimfonikus Zenekarral is fellépett.

Rendkívül aktív kamarazenészként Akiko számos muzsikussal ápol gyümölcsöző és hosszú távú művészpartneri kapcsolatot. A 2019/20-as évadban Beethoven-programmal turnézott Nicholas Angelich zongoraművész oldalán a zeneszerző születésének 250. évfordulója alkalmából. Az olaszországi Stresa Fesztiválon szólóestjein J. S. Bach műveit 20. százai zeneszerzők kompozícióival együtt szólaltatta meg, legutóbb pedig Martha Argerich hamburgi és Leif Ove Andsnes norvégiai fesztiválján lépett fel.

Az utóbbi évek jelentős eseményei közé tartoznak koncertjei a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarával és Jurovszkijval, az Oslói Filharmonikusokkal és Petrenkóval, a drezdai Staatskapellével és Eötvössel, a Detroiti Szimfonikus Zenekarral és Slatkinnal, az Orchestre de Paris-val és Järvival, a Mariinszkij Sínház Zenekarával és Gergijevvel, a kölni Gürzenich-Orchesterrel és Xavier Roth-tal, a Helsinki Filharmonikusokkal és Mälkkival, valamint az Izraeli Filharmonikusokkal és Nosedával.

A világszerte a klasszikus hegedűrepertoár neves előadójaként számon tartott Akiko ritkán játszott művek és új darabok tolmácsolójaként is széles körben elismerést szerzett. 2007-ben Eötvös Péter Seven című hegedűversenyét a darab ősbemutatóján a Luzerni Nemzetközi Fesztiválon Pierre Boulez vezényletével, a következő évben pedig a BBC Proms fesztiválon a Susanna Mälkki által vezényelt Philharmonia Zenekar oldalán adta elő. Ázsiában elsőként mutatott be olyan fontos új darabokat, mint James MacMillan, Esa-Pekka Salonen és Krzysztof Penderecki hegedűversenyei.

2012-ben indította el a tokiói székhelyű Nemzetközi NIPPON Zenei Fesztivált, amelynek egyben művészeti igazgatója is. A változatos zenekari és kamarakoncertek mellett a fesztivál rendszeresen rendel és mutat be új darabokat japán és nemzetközi zeneszerzőktől. A fesztivál keretében Akiko többek között bemutatta Karol Beffa Hegedűversenyét a brémai Deutsche Kammerphilharmonie-val Järvi vezényletével és Dai Fujikura Pitter-Patter című művét Borisz Berezovszkij karmesteri pálcája alatt.

Rendszeresen készít lemezfelvételeket; óriási diszkográfiája, amelyben számos Decca-album is megtalálható, jelentős nemzetközi kritikai elismerést hozott számára. Legutóbbi felvételein a Universal Music gondozásában Beethoven hegedűszonátáit játssza, a Sony lemezcégnél pedig Takemicu Tóru Zene hegedűre és zenekarra című művét rögzítette a tokiói NHK Szimfonikus Zenekarral Järvi vezényletével.

Akiko a Toho Gakuen Zeneiskolában Toshiya Eto, a Columbia Egyetemen és a Juilliard School of Musicban Dorothy DeLay, illetve Cho-Liang Lin, a Berlini Művészeti Egyetemen pedig Uwe-Martin Haiberg tanítványa volt. Az 1732-ben Guarneri del Gesu által készített „Charles Reade” hegedűn játszik, amelyet nagylelkű támogatója, Dr. Ryuji Ueno japán-amerikai tudós és filantróp kölcsönzött számára.