hun/ eng
keresés
kosaram
Alina Ibragimova_Season2223.jpg RobinTicciati_Season2223.jpg

Program

Anatolij Ljadov:
Az elvarázsolt tó, Op. 62

Szergej Prokofjevbio:
1. (D-dúr) hegedűverseny, Op. 19

SZÜNET

Szergej Rachmaninovbio:
3. (a-moll) szimfónia, Op. 44

Közreműködők

Vezényel

Szólista

További információ

Bérletek

  • DORÁTI BÉRLET
  • KLASSZ KONCERTEK

Az esemény körülbelül 2,5 óra hosszúságú.

Az eseményről

Orosz karakterek jelennek meg a BFZ koncertjén három olyan szerzőtől, akik számára nem volt könnyű a komponálás. Ljadovot a szorgalom hiánya hátráltatta; kevés fennmaradt műve közül tündéri természetzenéje hangzik el, amelyből száműzte az emberi keménységre utaló rézfúvósokat. Prokofjev hegedűversenyében, ami a viharos 1917-es esztendőben íródott, a szólóhegedű inkább első az egyenlők között, mintsem uralkodó virtuóz. Rachmaninov 3. szimfóniája sem egykönnyen született. Jóllehet a művet a kritikusok és a közönség is savanyúan fogadta, az utókor ítélete a szerzőt igazolta. A szólót a „közvetlen és őszinte” (The Guardian) Alina Ibragimova játssza, a koncertet a BFZ rendszeres vendégkarmestere, a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin és a Glyndebourne Festival Opera zeneigazgatója, Robin Ticciati vezényli.

Hiányzásai miatt kirúgták, de tehetségének köszönhetően visszavették. Őt kérték fel a Tűzmadár komponálására, de nem volt hajlandó egy éven belül megírni. Kiváló képességei voltak, de szorgalom híján csekély életművet hagyott hátra. A saját mesevilágában élő Ljadovot mindössze három műről ismeri ma a világ. Az elvarázsolt tó egyszerre idézi a Kalevala egyik legendáját és festi le egy orosz tó érintetlen, tündérlakta vidékét. A csendből lustán ébredező hangszerek impresszionista harmóniákkal, lassú tempóban ábrázolják a csillagok alatt fodrozódó víz szüntelenül változó mozdulatlanságát, majd hangjuk fokozatosan elhalványul.

1917 az orosz történelem egyik legforrongóbb éve volt, az események elől vidékre vonuló Prokofjevnek pedig az egyik legtermékenyebb időszaka. Ekkor tért vissza 1915-ben felvázolt „töprengő” dallamához, amely végül háromtételes hegedűversennyé nőtte ki magát. A darabban szokatlan módon két lassú tétel fog közre egy gyorsat. A nyitótételben egy lírai és egy szögletes téma áll szemben egymással. A középső tétel tipikus prokofjevi groteszk scherzo, zaklatott rondó; a művet végül harmóniailag még színesebb, de a korábbi lírai hangulatot idéző finálé zárja. A neoklasszikus mű a hegedűjáték technikája helyett a zeneiségre helyezi a hangsúlyt.

1. szimfóniájának bukása óriási törést okozott Rachmaninovnak, mintegy húsz évig nem is alkotott a műfajban. A 2. szimfónia után újabb tíz évnek kellett eltelnie, hogy a Luzerni-tónál lévő villájában 1935 nyarán elkezdje a 3. szimfónia komponálását. „Befejezve. Hála Istennek!” – írta a kottára egy évvel később. A nyitótétel első témáját szaxofon vezeti be. Ez a mottó a darab későbbi pontjain többször visszatér, például a gyors főrészben, amelybe orosz népies témát is komponált a honvággyal küzdő szerző. A hegedűszólóval ellátott lassú tétel közepébe lendületes, sőt dühös scherzo ékelődik. A fináléban különböző karakterű epizódok és egy Dies irae-idézet után a főtéma diadalmas visszatérése zárja a művet.

Teljes leírás