Szergej Rachmaninov

Szergej Rachmaninov (1873-1943) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. Orosz arisztokrata család gyermekeként született, ötévesen kezdett zongorázni, kilencévesen pedig már a szentpétervári konzervatórium növendéke volt. Tanárait annyira elbűvölte játéktechnikájával, hogy elnézték neki rossz tanulmányi eredményeit. Tanulmányait később a moszkvai konzervatóriumban, a híres és szigorú Nyikolaj Zverevnél folytatta. Zverev összeismertette a kor leghíresebb orosz zeneszerzőivel: Csajkovszkijjal, Rubinsteinnel és Glazunovval. 1887-ben Rachmaninov bemutatta Zverevnek két zongoraátiratát és noktürnjeit, de a tanárnak mások voltak az elképzelései tanítványa jövőjével kapcsolatban. Zongoravirtuózt akart belőle nevelni, nem komponistát. Csajkovszkijnak viszont tetszett a Manfred szimfónia átirata, és az ő biztatására folytatta a zeneszerzést. Miután Zverevvel megszakadt a kapcsolata, Rachmaninov idő előtt levizsgázott az akadémián. 1892-ben, 19 évesen, Puskin műve alapján megírta első operáját, az Aljekót és a cisz-moll prelűdöt, amely óriási sikert aratott, és amelyet minden hangversenyén el kellett játszania. 1. szimfóniájának 1897-es bukása után három évig nem írt egy sort sem. 1897 és 1899 között egy magánoperaházban vezényelt, ahol megismerkedett és életre szóló barátságot kötött Saljapinnal. A századfordulón elindult Rachmaninov nemzetközi karrierje is: amellett, hogy a moszkvai cári operában vezényelt, járta a világot, koncertezett és sokat komponált. Az októberi forradalom után családjával együtt Svédországba indult, és soha nem tért vissza. Stockholmban és Koppenhágában élt, majd New Yorkba költözött. 1943-ban Kaliforniában halt meg. Gazdag életművében a zenekari és versenyműveken, liturgikus és vokális zenén túl operákat, kamarazenei szerzeményeket és zongoraműveket is találunk. Figyelemreméltó hangzó hagyaték is maradt utána, lemezfelvételek sokasága őrzi kivételes előadóművészetét.