Szergej Prokofjev

Első zongoraleckéit édesanyjától kapta. Tanulmányait később a legkiválóbb orosz mestereknél folytatta, így többek között tanára volt Glier, Ljadov, Rimszkij-Korszakov és Tanajev. 1914-ben zenei stúdiuma bevégzése után elnyerte a Rubinstein-díjat. 1918-tól 1932-ig felváltva Japánban, Amerikában és különböző európai államokban élt. Ebben az időben elsősorban mint ragyogó felkészültségű pianista lépett koncertdobogóra, ahol rendszerint saját versenyműveit adta elő. Hazájába visszatérve művészete újból szorosabb szálakkal fűződött az orosz népzenéhez, amelytől különben külföldi tartózkodása idején sem szakadt el. 1935-ben megírta a Rómaó és Júlia című balettet, 1936-ban pedig a Péter és a farkas című mesét. 1941-1942-ben írt operája, a Háború és béke Tolsztoj regényét követi, de félreérthetetlenül benne él a II.világháború borzalmainak visszhangja. Nyelvezetének egyik legkarakterisztikusabb vonása az ironizáló, karikírozó hajlam és a szinte virtuozitásig fejlesztett, váratlan, sőt meghökkentő fordulatokban bővelkedő modulálókészség. Mérsékelten modern hangvétele alkotó művészetének utolsó periódusában lényegesen egyszerűsödött. Közérthetőségre törekedett, a lírai melódiagazdaság erősen háttérbe szorította a groteszk elemet.(Till Géza)