„Polgár. Európai. Zongorista.” Így mutatja be magát három szóban az az Igor Levit, aki a Fesztiválzenekar élén három koncerten Prokofjev valamennyi zongoraversenyét eljátssza. A New York Times által „nemzedéke egyik legfontosabb művészeként” számontartott előadó ezúttal a szerző legnehezebb, 2. zongoraversenyét játssza el. A mű szólója Prokofjevnek is komoly kihívást jelentett, és a mai napig csak a legbátrabb pianisták tűzik műsorukra. A művet Prokofjev eredeti héber témákra írt kamaranyitányának zenekari változata vezeti fel, a szünet után pedig a meséé lesz a főszerep. Csajkovszkij előtt tisztelgő Hamupipőke című balettjéből maga Prokofjev készített három különböző szvitet, amelyek ugyan felborítják a balett tételeinek eredeti sorrendjét, mégis jól kirajzolják a három felvonás történéseit. Fischer Iván ezúttal mindhárom szvit tételeiből válogatta össze a maga félidőnyi Hamupipőkéjét.

Prokofjev szinte soha nem használt műveihez népzenei vagy más szerzőtől kölcsönzött dallamokat. Ezért foglal el különleges helyet életművében héber témákra írt nyitánya, amely nem puszta stílusgyakorlat, hanem valódi héber dallamok feldolgozása. Megalkotására 1919-ben az Egyesült Államokban Simeon Bellison klarinétművész kérte fel a szerzőt, és inspiráció gyanánt egy daloskönyvet is adott neki. Prokofjev visszadobta a felkérést, majd mégis beleszeretett a dallamvilágba, és egy nap alatt felvázolta, majd kevesebb mint két hét alatt véglegesítette az eredetileg klarinétra, vonósnégyesre és zongorára megálmodott művet, amely két témát mutat be és dolgoz fel alaposan, a klezmer világát idézve.

Első zongoraversenyének kritikáira adott válaszként, öngyilkosságot elkövető zongorista barátja, Maximilian Schmidthof emlékére írta meg Prokofjev 2. zongoraversenyét 1913-ban. A botrányt kavaró bemutatón „futurista impertinenciával” vádolták a szerzőt. Miután a kézirat elégett egy tűzvészben, Prokofjev emlékezetből alkotta újra és dolgozta át a művet. A ma ismert változat, amelytől a szerző szerint „a macskák szebben nyávognak a háztetőn”, négytételes. A romantikát a groteszkkel ütköztető nyitány után pár perces sziporkázó scherzo következik; a lomha, fanyar és nagyszabású intermezzót követően viharos finálé zárja a művet.

Üvegcipők, tökhintó, éjfélt ütő órából előugró törpék – pedig Prokofjev Hamupipőkéje a világégés legsötétebb éveiben, 1940 és 1944 között készült. A mű bemutatójára csak a háború befejezését követően, 1945-ben került sor Moszkvában. A balettből zenekari szviteket komponált a szerző, ám ezek korántsem merültek ki abban, hogy egymás után rendezte az eredeti partitúra válogatott számait: átdolgozott, kiegészített, sorrendet cserélt. Az első két szvit szinte csak az első két felvonás zenéit tartalmazza, vagyis a bál végén zárul, ám a harmadikban a herceg végre felkutatja Hamupipőkét.

Érdekességek: Prokofjev Nyitányát 1920. február 2-án New Yorkban mutatták be a szerző közreműködésével, 2. zongoraversenyének második változata 1924. május 8-án Párizsban hangzott el először a szerző szólójával és Szergej Kuszevickij vezényletével, a Hamupipőkét 1945. november 21-én Moszkvában Jurij Fajer vezényletével; a Fesztiválzenekar a Nyitányt legutóbb 2016. december 1-jén (karmester: Fischer Iván), a 2. zongoraversenyt 2016. február 28-án (szólista: Nyikolaj Luganszkij, karmester: Takács-Nagy Gábor)a Hamupipőke-szvitet 2023. február 4-én (karmester: Fischer Iván) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1920. február 21-én Párizsban bemutatták Darius Milhaud francia zeneszerző Ökör a háztetőn című művét / 1920. augusztus 22-én megnyitották az első Salzburgi Ünnepi Játékokat / 1920-ban megjelent Agatha Christie angol író első detektívregénye, A titokzatos stylesi eset / Hans Baluschek német festő 1920-ban megfestette A munkások városa című képét / 1924-ben megjelent Joseph Roth osztrák-zsidó író Hotel Savoy című regénye / Edwin Hubble amerikai csillagász 1924-ben felfedezte, hogy a Tejútrendszeren kívül is léteznek galaxisok / 1945. november 3-án Leningrádban (a mai Szentpéterváron) bemutatták Dmitrij Sosztakovics orosz zeneszerző 9. szimfóniáját / 1945. május 8-án Németország feltétel nélkül kapitulált, majd a szeptember 2-i japán fegyverletétellel véget ért a második világháború / 1945-ben megjelent a későbbi irodalmi Nobel-díjas Ivo Andrić horvát származású szerb író Híd a Drinán című regénye