Mogorva arc, hosszú szakáll, konzervatív zene – valahogy így él sokak fejében Brahms. Egyesek nem fogadják el, hogy ő írta a könnyed magyar táncokat, mások hüledezve állnak az előtt, hogy ugyanez a szerző vetette papírra a zenetörténet egyik legterjedelmesebb és legnehezebb zongoraversenyét. Az is egészen hihetetlen, hogy a tizenöt évig érlelt első szimfóniája után a második mindössze négy hónap alatt készült el. Ezúttal Brahms derűs portréját rajzolja meg a BFZ: két nagyszabású szerzeményt ad elő egy-egy magyar tánccal felvezetve. Nicolas Namoradze zongoraművész visszatérő vendége a Fesztiválzenekarnak. Játékát a The New York Times „sziporkázónak, érzékenynek és színgazdagnak” nevezte,  a The Guardian szerint előadásmódja „eszményien velős és elegáns, súlyos, mégis kifinomult”.

Brahms két részletben, összesen négy kötetben jelentette meg a huszonegy magyar tánc négykezes zongoraváltozatát. A szerző Reményi Edének köszönhetően ismerkedett meg a magyar cigányzenével, legfőképp a csárdással, amely az általa feldolgozásoknak nevezett táncokat is ihlette. A művek azonnal sikert hoztak, mégis zenekari hangszerelésükben váltak igazán ismertté. Ezek közül mindössze három származik Brahmstól, például a koncertet nyitó 10. magyar tánc. A presto jelzésű gyors tétel mintha csak egy zenei villanás lenne. A szünet után megszólaló 7. tánc valamivel kimértebb, játékosabb, tempóját tekintve kontrasztosabb. Mindkét tánc legfőbb stílusjegyei az ellentétek és fricskák.

„Írtam egy aprócska zongoraversenyt egy aprócska és helyes scherzóval” – vetette papírra Brahms életművének egyik leghatalmasabb alkotásáról. 1878-ban kezdett neki a versenyműnek, három évvel később sikerült befejeznie. Az ősbemutatót Budapesten tartották Erkel Sándor vezényletével, a szerző szólójával. Az első tételt a teljes zenekar helyett rendhagyó módon egy szál kürt kezdi, amelyre a zongora felelget. A lírai párbeszédet a szólista kirobbanása szakítja félbe, majd kezdetét veszi a zenei témák végtelen sora. Brahms ezt követően beszúrt egy scherzót – a mű legviharosabb tételét –, és csak utána érkezik a megszokott lassú tétel. Álomszép csellószóló és távoli hangnemekbe való elmozdulás jellemzi ezt a zenét. A művet folyamatosan fokozódó, fergeteges finálé zárja.

Többek közt azért tette félre Brahms a zongoraverseny első vázlatait, hogy egyetlen nyár alatt megírja 2. szimfóniáját. A komponálás helyszíne, a szépséges Wörthi-tó nyugalma kihallatszik a zenéből, az 1. szimfónia fájdalmai után itt a pasztorális hangulat dominál. Az első tételt nyitó, basszusban megszólaló háromhangos motívumból építkezik az egész darab. A cselló által bevezetett lassú tétel hoz néhány felhőt, de a pengetett kíséret felett elhangzó oboaszóló el is űzi őket a harmadik tételben. A finálé Brahms legfelszabadultabb zenéinek egyike.

Érdekességek: Brahms 10. és 7. magyar tánca 1869-ben jelent meg, 2. zongoraversenyét 1881. november 9-én Budapesten a szerző szólójával és Erkel Sándor vezényletével, 2. szimfóniáját 1877. december 30-án Bécsben Richter János vezényletével mutatták be; a Fesztiválzenekar a 10. magyar táncot legutóbb 2011. augusztus 30-án San Sebastiánban (karmester: Fischer Iván), a 2. zongoraversenyt 2014. július 4-én Bad Kissingenben (szólista: Arkagyij Volodosz, karmester: Fischer Iván), a 7. magyar táncot 2015. március 26-án Abu-Dzabiban (karmester: Fischer Iván), a 2. szimfóniát 2012. szeptember 29-én Bruggében (karmester: Fischer Iván) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1869-ben megjelent Fjodor Dosztojevszkij orosz író A félkegyelmű című regénye / 1869. szeptember 22-én Münchenben bemutatták Richard Wagner német zeneszerző A Rajna kincse című operáját / 1869-ben megjelent John Stuart Mill angol filozófus és közgazdász A nők alárendeltsége című műve / 1881. július 2-án Washingtonban egy merénylő lelőtte James A. Garfieldet, az Egyesült Államok 20. elnökét / Ilja Repin orosz festő 1881-ben megfestette Mogyeszt Muszorgszkij portréját / Liszt Ferenc 1881 nyarán megírta Szürke felhők című zongoradarabját / Pierre-Auguste Renoir francia festő 1881-ben megfestette Az evezősök ebédje című képét / Arany János 1877-ben elkezdte írni az Őszikék-ciklus verseit a „kapcsos könyvbe” / Thomas Alva Edison amerikai feltaláló 1877-ben bemutatta a fonográfot, az első, hangfelvételre és lejátszásra alkalmas készüléket / 1877. december 2-án Weimarban bemutatták Camille Saint-Saëns francia zeneszerző Sámson és Delila című operáját