hun/ eng
keresés
kosaram
Lahav Shani 027_credit Marco Borggreve-web.jpg Clara_Jumi_Kang_3.jpg

Nagyzenekari koncert: Avni, Sibelius, Rachmaninov

Kang, Shani

Program

Cvi Avni:
Imádság vonószenekarra

Jean Sibeliusbio:
d-moll hegedűverseny, Op. 47

SZÜNET

Szergej Rachmaninovbio:
Szimfonikus táncok, Op. 45

Közreműködők

További információ

Az esemény körülbelül 2,5 óra hosszúságú.

Az eseményről

A kelet-európai zsidóság hagyományait újszerű köntösbe öltöztető zenei imádság, a legnagyobb finn zeneszerző egyetlen versenyműve, valamint a romantikus és gyönyörű dallamairól híres Rachmaninov utolsó darabja szólal meg ezen a rendhagyó összeállítású koncerten. A hegedűverseny szólistája, Clara-Jumi Kang sokoldalú zenész, a The Strad szerint ha kell, simogat, ha kell, támad. „Olyan szólista, aki a virtuozitáson túl képes a zene értelmes és érzékeny újrateremtésére, ragyogó színekkel és kifejező intonációval” – utal kontrasztjaira a Bachtrack is. Az est karmestere a csupán harmincöt éves izraeli Lahav Shani, aki nem először vezényli a BFZ-t. „Kivételesen tehetséges karmester, aki természetesen, példás energiával és pontossággal irányítja a zenekart” – írta róla a Classic Toulouse.

A kilencvenhatodik évében járó izraeli szerző, Cvi Avni a hatvanas években egyre inkább a nemzeteken felül álló, a teljes zsidóság kultúrájában gyökerező zene felé fordult. Vonószenekarra írt műve Kodályra emlékeztető technikával bontja ki nyitó imadallamát, amelyet a brácsa mutat be. Az ezt követő viharos zene a dallamos ütemek és ritmikus effektusok váltakozásával már inkább Bartókot idézi. Üveghangokkal színezett hangtömbök szólnak azután, majd fúgaként tér vissza a drámai szakasz. A nyitótéma végül fátyolos hangfüggönyként zárja le a művet.

Sibelius egyetlen versenyműve fáradhatatlan változatosságot nyújt a dallamok terén. „Csodálatos témáim vannak a hegedűversenyhez” – írta a szerző készülő darabjához, amelyet 1904-es premierje után átdolgozott. A hegedűsnek készülő Sibelius pontosan ismerte a hangszert, így a zeneirodalom egyik legkényelmesebb, ugyanakkor legnehezebb szólóját írta meg. A 19. századi virtuóz hagyományokat saját szimfonikus stílusával ötvözte; a hegedűverseny sötét, mégis tiszta és áttetsző hangszerelése sokakat az északi őszre és télre emlékeztet. A középen kadenciával megszakított első tétel után érzelgősségtől mentes lassú tétel és táncos finálé következik. Az ajánlás a csodagyerek Vecsey Ferencnek szól, aki tizenhárom éves korában játszotta először a művet.

„Valószínűleg ez volt az utolsó pislákolásom” – írta Rachmaninov 1940-ben, három évvel halála előtt. Az Egyesült Államokban komponált, részben honvágyból merítkező Szimfonikus táncok talán tényleg búcsú az élettől. Erre utalhat az első szimfóniából vett idézet az utolsó szimfonikus mű nyitótételében, az éteri elszállás a keringős tétel végén vagy a Dies irae heroikussá alakított hangjai a fináléban. Az Ormándy Jenő vezette Philadelphia Orchestra számára írt három tánc egy balett füstbe ment tervéből nőtte ki magát. Dél, Alkonyat és Éjfél – szóltak a később törölt tételcímek. A baljós, idegesen lüktető első táncban váratlanul altszaxofont hallunk. A keringőben is folytatódó fenyegető hangulat utóbb lágy, szökdécselő motívumokban illan el más világokba. Az orosz ortodox dallamokat és a szerző saját Vesperásának részletét is idéző finálé végén a következőt olvashatjuk: „Köszönöm neked, Uram!”

Érdekességek: Avni 1961-ben írta Imádság című művét; Sibelius hegedűversenyét 1904. február 8-án Helsinkiben mutatták be Victor Nováček szólójával és a szerző vezényletével; Rachmaninov Szimfonikus táncainak premierje 1941. január 3-án volt Philadelphiában Ormándy Jenő vezényletével; a Fesztiválzenekar az Imádságot először adja elő, a hegedűversenyt legutóbb 2017. október 5-én Alina Pogotskina szólójával és Marin Alson vezényletével, a Szimfonikus táncokat 2003. január 28-án Kristjan Järvi vezényletével játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1961-ben megjelent Jerome D. Salinger amerikai író Franny és Zooey című regénye / Jurij Gagarin orosz űrhajós a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén 1961. április 12-én végrehajtotta az első emberes űrrepülést / Alberto Giacometti svájci szobrász 1961-ben elkészítette Lépő ember című művét / 1904. január 17-én a moszkvai Művész Színházban bemutatták Anton Csehov orosz író utolsó színdarabját, a Cseresznyéskertet / 1904-ben Londonban aláírták a francia-angol egyezményt, megalakult az antant / 1904. január 21-én Brnóban bemutatták Leoš Janáček cseh zeneszerző Jenůfa című operáját / 1941-ben megjelent Herbert Marcuse német-amerikai filozófus Ész és forradalom című műve / Pablo Picasso spanyol festő 1941-ben megfestette Dora Maar macskával című képét / 1941. január 20-án New Yorkban a Kolisch-kvartett bemutatta Bartók Béla 6. vonósnégyesét