Noha a műsorlap szerint csak egyvalaki vezényel, a Fischer Iván Operatársulat vadonatúj produkciójának van egy láthatatlan karmestere is. Ahogy a BFZ zeneigazgatója fogalmaz a Poppea megkoronázása kapcsán, „Ámor bebizonyítja, hogy ő dirigálja a világot.” Majd hozzáteszi: „Freud egyetértően bólintana.” Ez a szerelmet a középpontba helyező megközelítés jellemzi Fischer Iván legújabb operarendezését. A karmester a 2019-es nagy sikerű Orfeo után ismét Monteverdihez nyúl, ezúttal azonban nem a zenetörténet első operáját, hanem a komponista utolsó zenedrámáját, Nero, a véreskezű zsarnok történetét állítja színpadra. A zenekar mellett a régizene legkeresettebb szólistái alkotják a társulatot, akik Skóciától Trinidadig a világ minden tájáról érkeznek.

A Poppea megkoronázása Monteverdi minden értelemben legnagyobb alkotása, egyben az opera műfaj első történelmi szüzsére épülő darabja. Az anya- és feleséggyilkos császár igaz történetének feldolgozása – az öngyilkosság színpadi ábrázolásától a bűnös szerelem beteljesüléséig – bátor vállalkozásnak számított. A szerző a szövegkönyv kialakításába is beleszólt, minden részletnek különös figyelmet szentelve komponált. Monteverdi a szöveget kifejező zenei eszközök legnagyobb úttörője, így nem meglepő, hogy a mű zavarba ejtő nyíltsággal mutatja be az élettől-otthontól való búcsú fájdalmát vagy épp a kéj hangjait, mígnem antihős és antihősnő a zenetörténet legszebb és egyben legbizarrabb duettjében olvad eggyé, világgá kiáltva a szerelem mindent legyőző erejét. Ez a vonzalom és annak két szereplője – a bölcsességen felülemelkedő erotika, a látszólag össze nem illő karakterek egymásra találása – mozgatta meg Fischer Iván fantáziáját. „Furcsa párocska”, mondja, és felteszi a kérdést: „Vagy nem is igaz az egész?”

A címszerepet a „sztárminőséget” képviselő, a Washington Post által „drámai megjelenése és sokoldalúsága” miatt méltatott Jeanine De Bique énekli. Nerone szerepét az aradi születésű kontratenor, a 2020-ban Händel-díjat nyert Valer Sabadus ölti magára, akit a Guardian kritikusa szerint „elragadó kontroll és finoman csiszolt technika” jellemez. A világos, csillogó, tiszta, érthető, artikulált éneke miatt kedvelt kontratenor, Reginald Mobley Ottonét, az „Év fiatal művésznője” és a „Legjobb operafelvétel” díjjal is büszkélkedő szoprán, Núria Rial Drusillát, a Monteverdi-operákban korábban Sir John Eliot Gardinerrel dolgozó basszista, Gianluca Buratto pedig Senecát alakítja, de olyan visszatérőket is köszönthet a közönség, mint a BFZ Falstaff-produkciójából ismerős Stuart Patterson vagy az Orfeóban a Bachtrack szerint kulcsfiguraként tündöklő mezzoszoprán, Luciana Mancini.

Érdekességek Monteverdi operáját valamikor az 1642. december 26-án kezdődő karneváli időszakban mutatták be Velencében; a Fesztiválzenekar most adja elő először.

Mi történt az opera keletkezése idején? az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta II. Rákóczi Györgyöt / megjelent Pierre Corneille francia drámaíró Polyeucte című tragédiája / Rembrandt van Rijn holland festő megfestette Éjjeli őrjárat című képét / Blaise Pascal francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus mechanikus számológépet tervezett, amellyel nyolcjegyű számok összeadását és kivonását lehetett elvégezni / Abel Janszoon Tasman holland kereskedő felfedezte a róla elnevezett Tasmániát, illetve Új-Zélandot

A Müpa és a BFZ közös rendezvénye.

Az operaprodukciót Aline Foriel-Destezet és a Fischer Iván operatársulat baráti köre támogatta.

Az előadáson maszk viselése ajánlott.

A további szereplőkkel készített videók itt érhetők el.