Ritkán hallható szvit, klasszikus versenymű, Bach előtti tisztelgés és egy szimfonikus életmű záróköve. Ezt kínálja az északi levegőt árasztó, helyenként mégis tüzes hangverseny, amelyet a BFZ rendszeres vendégkarmestere, a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin és a Glyndebourne Festival Opera zeneigazgatója, Robin Ticciati vezényel. A műsor keretét Sibelius két műve adja: a szerző első színházi kísérőzenéje már megvillant valamit a leendő 1. szimfónia világából, a 7. szimfónia pedig az életmű csúcspontja. A kettő között a kortárs finn szerző, Magnus Lindberg korálparódiája, valamint Beethoven utolsó olyan zongoraversenye szólal meg, amelyet magának komponált. Utóbbi szólistája a „lenyűgöző technikát szellemi tartalommal ötvöző” svájci zongoraművész, Francesco Piemontesi.

Sibelius számos színházi kísérőzenéje közül a II. Keresztély király szerelmi történetét bemutató történelmi darabhoz írt tételek az elsők. A dán, norvég és svéd uralkodó sosem bízott igazán az arisztokratákban, ágyasa is közrendű polgár volt: a holland Dyveke Sigbritsdatter. Az 1520-as stockholmi vérfürdővel záruló cselekményhez Sibelius hét tételt írt, amelyből 1898-ban öttételes szvitet csinált, amiből ezúttal a második tétel, az Elégia hangzik el.

Utolsó előtti zongoraversenye fontos mérföldkő Beethoven életében: nem sokkal a darab megírása és bemutatása után vesztette el hallását. A versenymű felrúgja kora szabályait, hiszen – a zenetörténetben először – a szokásos zenekari bevezető helyett azonnal a szólózongora belépésével kezdődik. A második tételben két világ szenvedélyes és feszült párbeszédét halljuk; Liszt szerint az Orfeusz-történet megzenésítése ez. A finálé aztán vidám rondóval oldja fel a gyakran befelé forduló zenét.

„Élő bizonyítéka annak, hogy a zenekar nem halt meg” – írta Simon Rattle a zenekari művek kortárs specialistájáról, Magnus Lindbergről. Esa-Pekka Salonen ugyancsak nagyra becsüli honfitársa munkásságát, ezért a londoni Philharmonia Orchestrával 2001-ben projektet indított, amelyben Lindberg műveit a szerzőt inspiráló zenék mellé helyezte. Így szólalhatott meg 2002-ben Berg hegedűversenye előtt Lindberg Korálja, amely ugyanazt a dallamot dolgozza fel, mint Berg fináléja. Az Es ist genug kezdetű Bach-korál itt sajátos harmóniákkal, egyre gazdagodó zenekari színekkel, kompakt variációként jelenik meg.

Háromtételesnek készült, egytételes mű lett belőle. Fantasia sinfonica címen mutatták be, később szimfóniaként került a műjegyzékbe. 1915-ben dallamfoszlányok, 1917-ben az ötlet született meg, de a mű csak 1924-ben készült el. A 7. szimfóniája esetében Sibelius hagyta, hogy zenei témái irányítsák a forma alakulását. A darab zsenialitása abban rejlik, hogy a sötéten induló, de lassan épülő és fényesedő nyitószakasz, a játékosság és feszültség határán táncoló scherzók és a győzedelmeskedő finálé között szinte észrevehetetlen átmeneteket komponált a szerző.

Érdekességek: Sibelius szvitjét 1898. február 24-én Helsinkiben, szimfóniáját 1924. március 24-én Stockholmban mutatták be (mindkét alkalommal a szerző vezényletével), Beethoven zongoraversenye 1808. december 22-én csendült fel először Bécsben a szerző szólójával, Lindberg Koráljának premierjét 2002. február 5-én tartották Leicesterben (karmester: Esa-Pekka Salonen); a Fesztiválzenekar Beethoven zongoraversenyét legutóbb 2022. augusztus 22-én Luzernben (szólista: Danyiil Trifonov, karmester: Fischer Iván), Sibelius szimfóniáját 1998. február 7-én (karmester: Paavo Berglund) játszotta, a másik két művet először tűzi műsorára.

Mi történt a művek keletkezése idején? Henri Matisse francia festő 1898-ban megfestette Rózsaszín fal című képét / 1898-ban megjelent H. G. Wells angol író Világok harca című regénye / Ernest Chausson francia zeneszerző 1898-ban vonósnégyese utolsó tételén dolgozott, amikor egy balesetben meghalt, a darabot Vincent d’Indy fejezte be / 1924-ben megjelent Thomas Mann német író A varázshegy című regénye / 1924. január 21-én a Szovjetunióban meghalt Vlagyimir Iljics Lenin, a Népbiztosok Tanácsának első elnöke / 1924. február 12-én New Yorkban bemutatták George Gershwin amerikai zeneszerző Rhapsody in Blue című művét a szerző zongorajátékával / Johann Nepomuk Hummel osztrák zeneszerző 1808-ban megírta Op. 38-as zongoraszonátáját / Jean-Auguste-Dominique Ingres francia festő 1808-ban megfestette A „nagy” fürdőző című képét / Az Egyesült Államokban 1808. január 1-jén életbe lépett a rabszolgák behozatalát tiltó, előző évben hozott törvény / 2002. május 12-én a Bécsi Fesztiválon bemutatták Steve Reich amerikai zeneszerző Three Tales című videóoperáját