Mozart: Don Giovanni

„Rám nem ismersz sohasem” – mondja a világhírű nőcsábász, és tényleg: Don Giovanni figurája évszázadok óta kiismerhetetlen és megunhatatlan. Szimpatizáljunk vele? Vagy ítéljük el? Esetleg a kettőt egyszerre? Összetett és izgalmas karakter, aki Lorenzo da Ponte szövegével és Mozart zenéjével örök és hálás kihívást jelent a rendezőknek. Fischer Iván sem először nyúl az operához: karmesterként és rendezőként is szakértője a Don Giovanninak. A szereposztás ezúttal is fergeteges: a világ legjelentősebb operaházainak művészei, köztük több olyan név és hang, amelyet a BFZ közönsége már ismer.

1787, 1982, 2010, 2025 és 2065 – Don Giovanni és Fischer Iván kapcsolata számokban. Az első dátumot aligha kell magyarázni: ekkor mutatták be Mozart és da Ponte második közös operáját Prágában. Mozart személyes és mély zenét komponált, amihez olyan megosztó témát választott, amire a bécsi közönség kevésbé volt nyitott. „Soha ehhez foghatót nem láttak még Prágában” – írta a korabeli kritika teljes joggal. A megrendelés ugyan vígoperára szólt, a Don Giovanni műfaji meghatározása azonban dramma giocoso, vagyis játékos zenedráma. A darab ennek megfelelően ötvözi a komikus és komoly elemeket. Ez a kettősség, a két réteg folyamatos egymásra helyezése adja az opera fő erejét. Hogy miközben Don Giovanni álomszép szerenádot énekel Donna Elvira erkélye alatt, a háttérben folyamatosan kuncogni halljuk Leporellót – a mű legszebb, egyszersmind leggonoszabb jelenetében.

De a karakterekben is ott találjuk a kettősséget. Donna Anna, az opera kötelező seria alakja mellett Zerlina képviseli a buffákat, Elvira pedig a kettő keveréke. Don Ottavio egészen komoly, Masetto és Leporello mindvégig komikus, Don Giovanni pedig… Nos, ő mindig olyan hangon szólal meg, ami az adott célt leginkább szolgálja. Kaméleonként bárkihez képes alkalmazkodni.

A címszerepet Andrè Schuen dél-tiroli bariton énekli, akit „földöntúli legatója”, egyedi ébenfa hangszíne, határozott kontúrú, mégsem nehézkes hangja és biztos mélységei miatt dicsér a nemzetközi kritika. Hűséges társát Luca Pisaroni játssza, aki korábban már Don Giovannit is énekelte, és aki a da Ponte-operák szerepeivel bejárta a MET, a Glyndebourne, a Scala és a Covent Garden színpadait. Donna Annaként a Scala, a velencei Teatro La Fenice és a berlini Staatsoper után végre a budapesti közönség is hallhatja Maria Bengtssont, Zerlina szerepére a barokk és Mozart-repertoárra specializálódott „aranyhangú” Giulia Semenzato érkezik. Visszatérő énekesek is fellépnek: Miah Persson a 2022-ben előadott Britten-opera, Bernard Richter a 2023-as Pelléas és Mélisande, Daniel Noyola a 2024-es Ariadné után énekel ismét a Fischer Iván Operatársulatban. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Cser Krisztiánt aligha kell bemutatni a hazai közönségnek.

Fischer Iván 1982-ben vezényelte először a Don Giovannit Jurij Ljubimov híres rendezésével az Erkel Színházban. 2010 elején már rendezőként is jegyezte a darabot, akkor a főhős szemszögét, a nők és a testek iránti függőséget helyezte a középpontba. A New Yorktól Edinburgh-ig sikereket arató produkció után 2025-ben vadonatúj koncepcióra számíthatunk.

És hogy mit takar a 2065-ös szám? Adogassák össze a számokat Leporello regiszteráriájában, és megtudják!

A BFZ, a Fischer Iván Operatársulat, a Müpa és a Vicenzai Operafesztivál közös produkciója.