Ráunhat-e az ember Haydn és Mozart melegséget árasztó zenéjére, Takács-Nagy Gábor energikus vezénylésére vagy Ilja Gringolc Stradivarijának hangjára? Aki hallotta már a klasszikaspecialista karmestert dirigálni vagy akár csak beszélni a két bécsi mester zenéjéről, tudja, hogy a Fesztiválzenekarral közös sorozatát csak olyan szavakkal lehet leírni, mint frissesség, lendület, sziporkázás, meglepetés és kreativitás. Ezúttal egy igazán tüzes, illetve egy elhunyt barátnak emléket állító Haydn-szimfónia keretezi a hangversenyt. A kettő között a zeneirodalom egyik legnépszerűbb hegedűversenye, Mozart virtuóz darabja szólal meg a Gringolc-vonósnégyes elsőhegedűse, Itzhak Perlman egykori növendéke, a „Kiesewetter” nevű hangszeren játszó Ilja Gringolc szólójával.

Saját hagyományaival ellentétben 59. szimfóniájának első tételét Haydn lassú bevezetés helyett a rögtön belobbanó főrésszel indítja, s már ez elég lenne, hogy a mű kiérdemelje a „Tűz” becenevet. Az 1769-es darab azonban egy konkrét eseményről kapta a nevét, mégpedig jóval a keletkezése után, az 1770-es évek közepén. A kompozíciót Gustav Friedrich Grossman A tűzvész című színdarabjának szünetében adták elő az Esterházy-udvarban – ekkor ragadt rá a jelző. A Sturm und Drang irányzat jegyeit – vad futamok, meghökkentő dinamikai és hangszerelésbeli váltások, szokatlan hangnemi kirándulások – magán viselő színpadias szimfónia címe mindenesetre találó.

A hegedűkoncert terjedelmi és technikai határait fokozatosan felfedező és feszegető Mozart 5. hegedűversenyével, nem egészen húszévesen intett búcsút a műfajnak. Az apparátuson és a hangnemen kívül az operai jelleg is Haydn Tűz szimfóniájához köti a művet: itt a szólóhegedű viselkedik primadonnaként, amikor az első tételben nem csupán belesimul a zenekar által előkészített anyagba, hanem rögtön kihasít magának hat ütemnyi áriaszerű bemutatkozást. Szintén énekel Mozart egyik leggyönyörűbb dallama a lassú tételben, majd a „Török” melléknévvel is illetett darab fináléjában valóban törökös, vagy még inkább verbunkos és más magyaros motívumokat hallunk.

A szünet után timpanival és jelentős fúvósszekcióval bővül a BFZ, ez szükséges ugyanis Haydn 99. szimfóniájának megszólaltatásához. A szerző még klarinétot is előír, amitől az egész mű kap egy szokásosnál is lágyabb réteget. Az udvari magánkoncertekhez szokott komponistának óriási élmény volt az angol főváros és a nagyközönségnek adott fizetős hangversenyek; ezt a művet második nagy sikerű londoni turnéjára írta 1793-ban. A hangnemileg igen szövevényes nyitány után fájdalmas lassú tétel jön, amellyel barátjának, a nem sokkal korábban elhunyt Marianne von Genzingernek állít emléket, majd egy hagyományos menüett után lendületes rondó zárja a szimfóniát.

Érdekességek Haydn Tűz-szimfóniája 1768 körül keletkezett, Mozart hegedűversenyét 1775. karácsonyán Salzburgban, Haydn 99. szimfóniáját 1794. február 10-én Londonban mutatták be; a Fesztiválzenekar a Tűz-szimfóniát legutóbb 1999. január 9-én Budapesten (karmester: Kirill Karabits), a hegedűkoncertet 2015. január 31-én Budapesten (szólista: Pinchas Zukerman, karmester: Fischer Iván), a 99. szimfóniát 2001. január 27-én Budapesten (karmester: Kovács János) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? Mozart 1768-ban, 12 évesen megírta Bastien és Bastienne című operáját / 1768-ban megjelent az Encyclopaedia Britannica első kiadása / Emanuel Swedenborg svéd filozófus, teológus 1768-ban publikálta A házassági szerelem örömeiről című művét / 1775-ben véget ért James Cook angol felfedező második, hároméves utazása, amelynek során bizonyította, hogy az ismeretlen „Terra Australis” csupán mítosz / 1775-ben Kolozsvárott felépült a Bánffy-palota, az erdélyi barokk építészet kiemelkedő alkotása / 1775. január 20-án Nápolyban bemutatták Josef Mysliveček cseh zeneszerző Demofoonte című operájának második verzióját / 1794-ben letartóztatták a magyar jakobinus mozgalom vezetőit, többek között Martinovics Ignácot és Hajnóczy Józsefet / William Blake angol festő és költő 1794-ben megfestette A napok őse címe képét / 1794-ben megjelent Johann Gottlieb Fichte német filozófus A teljes tudománytan alapvetése című műve