Joseph Haydn

Franz Joseph Haydn (1732-1809) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszicizmus első nagy mestere a burgenlandi Rohrauban, egyszerű bognármester fiaként látta meg a napvilágot. Apja, aki saját kedvtelésére maga is előszeretettel muzsikált, korán felismerte fia tehetségét. Szülei eredetileg egyházi pályára szánták Haydnt, ám rokoni rábeszélésre inkább zenére taníttatták. A bécsi Stephansdom karnagya felfigyelt hangjára és felvette a templom kórusiskolájába. Bécsben alkalma nyílt megismerkedni a kor zenei újdonságaival és népszerű zeneszerzőinek munkásságával. A zeneszerzés fortélyait Nicola Porpora mellett tanulta meg. 1759-ben Morzin gróf szolgálatába lépett, a grófi család csehországi, lukaveci kastélyában vezette a zenekart. 1761-ben  az Esterházy hercegek alkalmazottja lett, kezdetben másodkarnagyként, majd Johann Georg Werner halálát követően első karnaggyá nevezték ki. Az udvari zenekar mellett az operatársulatot is ő vezényelte, és  kamarazenét is szerzett a hercegnek. 1766-tól kezdve munkáltatója egyre több időt töltött Eszterházán, így Haydn mindinkább kiszorult a bécsi zenei életből. Az 1780-as évek közepén ismeretséget kötött Mozarttal, akinek művészetéről mindig nagy tisztelettel nyilatkozott. 1790-ben meghalt Pompakedvelő Miklós herceg, így Haydn nagyobb szabadságra és mozgástérre tett szert. Elfogadta Peter Salomon hegedűművész és impresszárió londoni meghívását. Angliában Haydn zenéje nagy népszerűségnek örvendett, a mester koncertjei nagy sikereket arattak. Haydn ekkor komponálta a 12 londoni szimfónia első hat darabját. A következő év áprilisában tért vissza Bécsbe, ahol tanítványául fogadta az ifjú Beethovent, aki azonban végül más zenetanár után nézett. Haydn felismerte Beethoven zenei tehetségét, és ennek hangot is adott. A következő évben visszatért Londonba, ahol újabb sikeres hangversenyeket adott, megírta a londoni szimfóniák utolsó hat darabját. A királyi család szerette volna rábírni, hogy telepedjen le végleg Angliában, de Haydn visszatért Bécsbe, ahol utolsó éveit töltötte. Megírta két német nyelvű oratóriumát, A Teremtést és Az évszakokat. Mindkettővel nagy sikereket aratott. Közben azonban egyre romlott egészségügyi állapota, egyre gyakrabban gyötörték reumás fájdalmai, amelyek következtében egy idő után házhoz kötötten élt. 1809-ben nagyon letörte az osztrákok veresége a franciákkal szemben. Május 26-án rosszul lett, orvosa már nem tudott rajta segíteni, és 31-én meghalt. Haydnt a zenetörténet egyik legnagyobb alakjaként tartja számon a muzikológia. Neki köszönhető a klasszikus szimfónia és a vonósnégyes műformájának kialakítása és a szonátaforma megújítása.