A Vincenzai Operafesztivált megálmodó Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ezúttal is izgalmas, operaénekesekkel színesített, a szimfonikus és az operakoncert határán mozgó hangversennyel készül az olasz közönségnek: A műsor Haydn madárcsiripeléseitől Händel operáin át Mozart utolsó szimfóniájáig ível.

A hangverseny elején megszólaló Haydn-szimfónia, mint a szerző valamennyi alkotása ebben a műfajban, szorosan kötődik a klasszikus hagyományokhoz. Joseph Haydn azonban mindig belecsempész zenéjébe valami tréfát, rendhagyó megoldást, feltűnő effektet. Ilyenek a 88. (G-dúr) szimfónia lassú bevezetésében megjelenő szaggatott hangok, a lassútétel variációi, a rusztikus tánctétel dudaimitációja vagy az óraműszerűen zakatoló finálé madárhangjai és tűzijáték-robbanásai.

A két szimfónia között Händel-áriák hangoznak el a világ minden tájáról érkező barokk-specialista énekesek közreműködésével. Az angol, magyar, olasz és spanyol művészek mind a BFZ vadonatúj Orfeo-produkciójának szólistái.

Händel több mint 40 operát komponált, és amikor oratóriumot írt, bújtatva akkor is ennek a műfajnak hódolt. Az elhangzó részletek átláthatatlan szerelmi történetekhez kötődnek. Az Ariodante című operában a skót király lánya, a címszereplő szerelmi bánatból elkövetett öngyilkossága miatt kesereg. A Lotarióban a szerelem már a népek közti háború kirobbanásának vagy a béke fenntartásának kulcsa. Hasonló okokból a következő operában Zoroastro, a varázsló óva inti a szerelemtől Orlandót, az ünnepelt lovagot, aki persze nem tudja kordában tartani gyöngéd érzéseit, beindítva ezzel a mű cselekményét. A Händel-blokkot egy allegorikus alakok által tolmácsolt tanmese részlete zárja.

Mozart utolsó szimfóniájáról nem tudjuk, hogy milyen alkalomból született, hogy előadták-e a szerző életében, és hogy pontosan ki és mikor aggatta rá a „Jupiter” jelzőt. Az viszont biztos, hogy a becenév találó, hiszen a műből árad a királyi méltóság. Fényes C-dúr hangneme és mesteri felépítése ugyancsak jupiteri. Az operaszerű nyitótételen kívül külön figyelmet érdemel a finálé, amelyben a szerző a barokk fúga komplex formájában bontja ki alaptémáját.