A Haydn és Mozart műveit bemutató sorozat októberi hangversenyéhez hasonlóan ezúttal is egy Haydn-szimfónia, Mozart egyik fúvós versenyműve és utolsó három szimfóniájának egyike hallható. A koncerten a bécsi mesterek honfitársa, Manfred Honeck dirigálja a Fesztiválzenekart, aki nemcsak a Bambergi Szimfonikusok tiszteletbeli karmestere, de több mint másfél évtizede a Pittsburgh Symphony Orchestra zeneigazgatója is. Az amerikai együttes első klarinétosa, Michael Rusinek Mozart utolsó befejezett műve, a klarinétverseny szólistájaként áll a BFZ élére. Előtte az Esterházy-udvar kötelékéből szabaduló Haydn hangja szólal meg a londoni szimfóniák egyikében. A koncertet a „Jupiter” és az évadban is hallható „nagy” g-moll testvérdarabja, Mozart 39. szimfóniája zárja.

Hiába próbálkozott Johann Peter Salomon, hogy Angliába csábítsa a világszerte ismert zeneszerzőt, Haydn csak Esterházy „Pompakedvelő” Miklós herceg 1790-es halálát követően fogadhatta el a londoni hangversenyszervező felkérését. A meghívás eredménye számos ováció övezte koncert és tizenkét szimfónia lett, amelyeknek a képzett arisztokrata közönség helyett a széles publikumot kellett elkápráztatniuk. Első angliai útjának nyitókoncertjén szólalt meg Haydn 93. szimfóniája is. A harcias lassú bevezetésből és keringőszerű főrészből álló első tételben fontos szerepet kap a fagott, akárcsak a pasztorális lassú tételben vagy a Beethoven előfutárának tekinthető, már-már erőszakos menüettben. A trombitás-üstbobos fináléban a szólócselló kap váratlan és humoros feladatot.

Nem lehetünk elég hálásak Anton Stadlernak, hogy megihlette Mozartot, aki neki komponálta a „Kegelstatt” triót, a klarinétötöst és a klarinétversenyt is. Utóbbit eredetileg basszetkürtre álmodta meg a szerző, ám végül arra a speciális mély regiszterrel rendelkező hangszerre írta, amelynek Stadler virtuóza volt. A halála előtt alig két hónappal elkészült művet Mozart már nem hallhatta. A darabban, amelyet nyugalom és visszafogott virtuozitás jellemez, nem találunk oboákat, sőt a basszust is csak ritkán támogatja meg a nagybőgő. A lágy hangzást tovább finomítja, hogy a háromtételes műnek nincs tipikus gyorstétele. Van viszont benne színgazdagság, békés dal és szelíd, üde finálé.

Az oboáknak a szünet után sem kell visszatérniük: 39. szimfóniája az egyetlen, amelyben Mozart nem használja őket. Az 1788-ban, mindössze két hónap alatt komponált három nagy szimfónia nyitódarabjában cserébe fontos szerepet kap a klarinét. Talán Stadlerre gondolt ekkor is? Lehet, hogy elő is adták? Sok a kérdés, kevés a válasz, de az biztos, hogy az Esz-dúr mű új mozarti korszakot nyitott. A barokk tanulmányokat saját játékosságával ötvöző szerző tőle váratlan módon terjedelmes, drámai lassú bevezetővel indítja a később kontrasztokkal gazdagodó nyitótételt. Lírai, már-már himnikus lassú tétel következik, majd könnyed, áttetsző menüett szól a klarinétot főszerephez juttató rusztikus középrésszel. A dallamokkal máskor pazarlóan bánó Mozart a finálét egyetlen témára építi fel.

Érdekességek: Haydn szimfóniáját 1792. február 7-én Londonban mutatták be, Mozart klarinétversenyének premierjére 1791. október 16-án Prágában került sor Anton Stadler szólójával, 39. szimfóniája 1788-ban keletkezett; a Fesztiválzenekar Haydn szimfóniáját legutóbb 2014. április 3-án Isztambulban (karmester: Takács-Nagy Gábor), Mozart klarinétversenyét 2016. augusztus 26-án Londonban (szólista: Ács Ákos, karmester: Fischer Iván), Mozart szimfóniáját 2015. március 16-án Isztambulban (karmester: Takács-Nagy Gábor) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1792. február 7-én-ben Bécsben tartották Domenico Cimarosa olasz zeneszerző A titkos házasság című vígoperájának premierjét / 1792. június 26-án Párizsban bemutatták Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais francia színműíró Figaro-trilógiájának harmadik részét, a Bűnös anya című drámát / 1792. augusztus 10-én a párizsi tömeg megostromolta a Tuileriák palotáját, véget vetve XVI. Lajos névleges hatalmának / 1791-ben megjelent a francia De Sade márki Justine, avagy az erény meghurcoltatása című műve / Anton Graff svájci portréfestő 1791-ben megfestette Friedrich Schiller arcképét / 1791. szeptember 30-án Bécsben bemutatták Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvola című operáját / 1788-ban megjelent Dugonics András Etelka című regénye / 1788-ban Varsóban megnyitották a Szejm ülését, amely három éves munkával megalkotta a világ második és Európa első írott alkotmányát