Barokk kuriózumok, felfedezésre váró szerzők, nagy hősök, frappáns tételek, ária, versenymű és persze barokk gesztika – fél tucat zenei ritkaság szólal meg a BFZ karácsony előtti régizenei koncertjén. Az együttes és a hegedűverseny élén ezúttal a sokszínű virtuóz, Szergej Malov áll, az opera- és kantátarészletek Rowan Pierce előadásában szólalnak meg. Az ifjú szoprán hangját a BBC Music Magazine kritikusa a tiszta, erős, rugalmas, szikrázó és meleg jelzőkkel illette. Az elmaradhatatlan látványért ezúttal is a barokk mozdulatok egyik legelismertebb szakértője, Sigrid T’Hooft felel. Műsoron a Scarlatti család elfelejtett tagja, az operaszerző Hasse, a termékeny Telemann, a hegedűvirtuóz Pisendel és a már életében világhírű Händel.

Az 1740-ben megjelent, Alessandro Scarlattinak tulajdonított hat concerto valójában Charles Avison hangszerelése. A darabok alapjául szolgáló szonátákból négyet Alessandro, kettőt – köztük az elhangzó F-dúrt – a feledés homályába merült öccse, Francesco komponált. A mű egy-két perces tételekben járja be az érzelmi skálát az ünnepélyességtől a gyászon át a játékosságig.

Az ötvenhat operát jegyző Hasse 1731-ben dolgozta fel Nagy Sándor és az indiai király, Porus csatározásának történetét. A nagyszabású háromfelvonásos opera címszereplője, Cleophis egy fiktív szerelmi szál hősnője, őt az ősbemutatón Hasse felesége alakította. Áriája („Ha megzavarnám nyugalmadat”) Porus, a féltékeny férj megnyugtatásáról szól.

Telemann nagyszerű blockflötejátékos volt, így a hangszerre írt művei különösen személyes hangvételűek. A fagottszólóval kiegészülő négytételes F-dúr concerto nagyon kifejező zene. A szerelmes nyitótétel után ragyogó gyors, drámai lassú és virtuóz zárótétel következik, mindvégig egyenrangú szólistákkal.

Vivaldi tanítványa és Telemann barátja volt, Hasse drezdai zenekarában játszott, és a kor meghatározó hegedűsévé nőtte ki magát. Johann Georg Pisendel közel harminc évig komponált Drezda számára, ma mégis alig ismerjük műveit. A g-moll hegedűverseny elegáns, de fájdalmas lassú nyitánnyal indul, amelyet futkározva játszó és kimért udvari táncot lejtő jelenetek, majd virtuózan díszített finálé követ.

Hasse hat zenekari műből álló sorozatának háromtételes záródarabja nem több kilenc percnél, mégis mennyi minden belefér! Lendületes és meglepően barátságos viharzene a nyitótételben, tökéletes sétálózene (andante sempre) a gazdagon díszített lassúban és izgalmas kontrasztok a perpetuum mobile jellegű, hatásos unisonóval záruló fináléban.

Mikor Rómában betiltották az operajátszást, Händel világi kantátákat írt. A Szerelmi önkívület című darab, ami kezdő szavai alapján „Da quel giorno fatale” („Ama végzetes naptól fogva”) néven is ismert, egy viszonzatlan szerelem Orfeusz-legendára utaló történetét beszéli el. Ezúttal a lány megy a szeretett férfi után az alvilágba, ám ott is elutasításra talál. Händel a gyönyörű énekszólam mellett kiemelkedő oboa-, hegedű-, cselló- és blockflöteszólókat komponált a darabba.

Érdekességek: Scarlatti műve 1725-ben vagy korábban keletkezett; Hasse operáját 1731. szeptember 13-án mutatták be Drezdában; Telemann valamikor 1716 és 1725 között komponálta concertóját; Pisendel hegedűversenye 1720 és 1745 közé datálható; Hasse szimfóniája 1740 körül jelent meg nyomtatásban; Händel 1707-ben írta kantátáját; a BFZ az Il delirio amorosót legutóbb 2012. szeptember 22-én játszotta (karmester: Jonathan Cohen), a többi művet először tűzi műsorára.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1725-ben publikálta Giambattista Vico olasz történész Új tudomány című történelemfilozófiai alapművét / 1725. február 8-án férje, I. (Nagy) Péter cár halála után I. Katalin lépett az orosz trónra / 1731-ben megjelent a francia Antoine Prévost abbé regénye, a Des Grieux lovag és Manon Lescaut története / Johann Sebastian Bach 1734-ben megírta Karácsonyi oratóriumát / Canaletto (Giovanni Antonio Canal) olasz festő 1740-ben megfestette Velence – móló a Santa Maria della Salute templommal című képét / 1740. október 20-án trónra lépett Mária Terézia Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar és cseh királynő, majd Lotaringiai Ferenccel kötött házassága révén 1745 és 1765 között német-római császárné / Salzburgban 1707-ben befejezték a Johann Bernhard Fischer von Erlach által tervezett Kollegienkirche építését / 1707. június 13-án az ónodi országgyűlés kimondta I. József császár trónfosztását