A 60-as, 70-es és 80-as évek legnagyobb slágerei! Nem, nem könnyűzenei rádióról van szó, hanem Takács-Nagy Gábor és a Fesztiválzenekar Haydn–Mozart-sorozatának újabb koncertjéről. Hiszen ha a precizitásáról és sugárzó lelkesedéséről híres karmester a BFZ élére áll, a két bécsi mester legritkábban játszott művei is felejthetetlen slágerekké válnak. A koncerten Haydn páratlan hangszerelésű szimfóniája után változatos Mozart-blokk következik. Az utolsó hegedűversenyhez készült alternatív lassú tétel és az első hegedűre és zenekarra írt Mozart-darab a Strad által „lenyűgöző színtartományáért” dicsért moldáv hegedűművész, Alexandra Conunova közreműködésével szólal meg, majd komédianyitány és a C-dúr hangnem fényességét maximálisan kihasználó szimfónia zárja a koncertet.

Haydn 22. szimfóniájának különlegessége, hogy fúvósszekciója fuvolák és oboák helyett két-két kürtöt és angolkürtöt tartalmaz. Az első tételben a natúr és a fátyolos tónusú hangszerek bölcs párbeszédéből, amelyhez a lépegető vonósok teremtik meg a csendes gondolkodás légkörét, szinte magától adódik „A filozófus” becenév. A lassú nyitótétel még barokk hagyományokra utal, a zenei nyelv azonban félreérthetetlenül klasszikus.

1776-ban a salzburgi zenekar vezető hegedűse, Antonio Brunetti túl hosszúnak és mesterkéltnek találta Mozart utolsó hegedűversenyének lassú tételét, ezért újat rendelt kollégájától. Az Adagio kedvelt önálló koncertdarab lett, de hogy az eredeti tétel sem volt rossz, mi sem mutatja jobban, mint hogy a hegedűversenyt a mai napig azzal játsszák – Takács-Nagy és a BFZ például áprilisban.

Bár Brunetti is eljátszotta őket, hegedűversenyeit Mozart alapvetően saját magának komponálta. A legelsőt mindössze tizenhét évesen. A művet dallamgazdagság, virtuóz hegedűfrázisok és hatásos hangszerelési megoldások jellemzik. A hegedű itt még nem tör a zenekar babérjaira, hagyja, hogy a témákat rendre az együttes mutassa be először.

A ritkán előadott hegedűversenyt egy ritkán megszólaló zenés színdarab nyitánya követi. 1786-ban II. József egyfelvonásos darabot rendelt Mozarttól. A zeneszerző összesen öt számot komponált Gottlieb Stephanie komédiájához, amely egy színtársulat alapításának és szereposztásának problémáit boncolgatja. Mindez Mozart igen kreatív időszakában, a Figaro házassága születésével egy évben történt.

Tizennégy áthúzott ütem – ennyi maradt fent Mozart 34. szimfóniájának menüettjéből. A négytételesre tervezett mű így végül háromrészes lett, mégis a modernebb hagyományok képviselője. A nyitótétel meglepően indul, hiszen a melódiákkal sosem fukarkodó Mozart negyven ütemen át nem mutat be igazi témát, csak megteremti a hangulatot. A dallamok irányát tekintve egészen szimmetrikus középső tétel után a vígoperák hangján megszólaló finálé zárja a művet.

Érdekességek Haydn szimfóniája 1764-ben, Mozart Adagiója 1776-ban, Hegedűversenye valószínűleg 1773-ban keletkezett, a Színigazgató című daljáték premierjére 1786. február 7-én került sor Bécsben, a 34. szimfóniát pedig 1780-ban komponálta Mozart; a Fesztiválzenekar az Adagiót legutóbb 2000. április 16-án (szólista: Oláh Gyöngyvér, karmester: Héja Domonkos), a Hegedűversenyt 2016. április 2-án (szólista: Baráti Kristóf, karmester: Takács-Nagy Gábor), a nyitányt 2005. április 9-én (karmester: Bruno Weil), a Mozart-szimfóniát 2007. február 5-én (karmester: Tõnu Kaljuste) játszotta Budapesten, a Haydn-szimfóniát először tűzi műsorára a zenekar.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1764-ben megjelent Johann Joachim Winckelmann német művészettörténész Az ókori művészet története című könyve / Thomas Gainsborough angol festő 1776-ban elkészítette Johann Christian Bach portréját / 1776-ban napvilágot látott Adam Smith angol-skót filozófus, közgazdász A nemzetek gazdagsága című műve / 1773. december 16-án került sor az úgynevezett „bostoni teadélutánra”, amely megadta a jelet az angolok elleni általános felkelésre, és hozzájárult az 1775-ös amerikai függetlenségi háború kitöréséhez / 1786. május 1-jén Bécsben bemutatták Mozart Figaro házassága című operáját / 1780-ban megjelent Gotthold Ephraim Lessing német író, filozófus vallásfilozófiai főműve, Az emberi nem neveltetése