„Tribschen-idill Fidi madárdalával és narancsos napfelkeltével, melyet Richárdja szimfonikus születésnapi köszöntésként adott elő Cosimájának 1870-ben” – áll a ma egyszerűen csak Siegfried-idillként emlegetett mű címlapján. 1870 karácsonyának reggelén, Cosima születésnapján tucatnyi zenész gyűlt össze Wagnerék tribscheni otthonának lépcsőházában, hogy meseszép szerenáddal ébresszék az ünnepeltet. Az előadás után a Fidi becenévre hallgató Siegfried testvéreivel átnyújtotta a partitúrát édesanyjuknak, aki boldogan kelt ki narancssárga tapétájú hálószobájuknak ágyából. A darab a szerelemért akár a tűzön is áthatoló Siegfried és az álmából szerelmes pillantásra ébredő Brünnhilde dallamaiból áll – szimbolizálva Wagner és Cosima kapcsolatának legyőzhetetlenségét. A zene csúcspontján megszólal a Siegfried híres madáréneke is. Bár Wagner nem szándékozta közzétenni a művet, anyagi nehézségek miatt 1877-ben mégis kiadta azt saját nagyzenekari átiratában.

Gepopo, a brueghellandi titkosrendőrség főnöke figyelmezteti Go-go herceget: a hírszerzés tudomására jutott, hogy egy hatalmas üstökös tart feléjük, amely el fogja pusztítani a bolygót. A kódolt üzenet a hírnök félelme és paranoid hisztériája miatt szinte érthetetlenné válik. Ligeti egyetlen operája, a Le Grand Macabre abszurd karikatúra, szellemes irónia, virtuóz groteszk. Kiváltképp igaz ez az 1991-ben önálló koncerttarabbá váló Gepopo-áriákra. A világvégét kétségbeesetten megéneklő rendőrfőnök szólama elképesztően nehéz technikai feladat elé állítja a szoprán szólistát, a néha kórusként is működő kamarazenekar hasonló virtuozitással kíséri a segélykiáltást.

Napóleonnak való ajánlás ide, fantáziadús zenetudósok által kitalált rejtett programok oda – ami biztos, hogy Beethoven végül egyik legnagyobb pártfogójának, Lobkowitz hercegnek dedikálta 3. szimfóniáját, amely „egy nagy ember emlékének megünneplésére” készült. Az elképesztő méreteket öltő drámai nyitótétel tele van dallamokkal, a zene hangulata mégis egységes. A lassú gyászinduló tovább mélyíti a korábbi fájdalmat, amire a váratlanul berobbanó scherzo nyújt orvosságot. A darabot variációs finálé zárja, amelynek témáját Beethoven már korábban is többször használta, és amelyben a fúgától a magyaros motívumokig sok mindent felsorakoztat.