Különös kapcsolatnak, már-már viszonynak lehetünk tanúi a szerző hagyományosnak aligha mondható hegedűversenye alatt, mert ahogy az Irish Times kritikusa fogalmaz, az est szólistája, Patricia Kopatchinskaja „énekel, sír, táncol, hízeleg és flörtöl a hangszerével… Hegedülése nem is igazán hangszeres játék, sokkal inkább saját maga kiterjesztése”. A koncertet a zenetörténet atombombájaként, legnagyobb botrányaként is emlegetett Tavaszi áldozat zárja, amelyben az emberáldozaton túl felvillannak ősi „udvarlási” szokások is.

„Ennek a balettnek a szereplői a póker magas lapjai, illetve a játékosok küzdelme a kártyaasztal zöld posztóján. A helyzetet valamennyi osztásban bonyolítják a csaló dzsóker végeláthatatlan fortélyai, aki magát legyőzhetetlennek tartja” – kezdődik Stravinsky leírása az eredetileg balettnek készült, sok apró tánctételt tartalmazó absztrakt alkotásához. A keringőt, indulót, dáma-szólót, pakli-balettkart, valamint Beethoventől, Strausstól, Rossinitől, Csajkovszkijtól és Raveltől származó idézeteket felvonultató Kártyajáték három pókerleosztást mutat be, amelyekből végül kiderül, hogy a dzsóker is legyőzhető, vagy ahogy Fischer Iván fogalmaz, „fel lehet lázadni a hamiskártyások ellen”.

Stravinsky kiválóan értett művei frappáns befejezéséhez. A Kártyajáték csattanója is igen hatásos, a Hegedűverseny fináléját azonban Robert Craft, Stravinsky életrajzírója egyenesen az egyik legizgalmasabb befejezésnek nevezte, amit a szerző valaha írt. Pedig a darab sikerében Stravinsky korántsem volt biztos. Nem ismerve kellőképp a hangszer sajátosságait, csak úgy fogadta el a felkérést, ha a darab címzettje, a hegedűművész Samuel Dushkin a komponálás alatt mindvégig konzultál vele. Az összes tétel elején ugyanaz az akkord áll, amit Stravinsky először egy szalvétára jegyzett fel. Amikor Dushkin játszhatónak ítélte, hamar papírra vetette a teljes művet.

A hangverseny Stravinsky orosz korszakának egyik legjelentősebb, életművében is egyedülálló balettzenéjével zárul. A szerző 1910 végén egy apró svájci házban egy szál pianínó mellett vázolta fel a hatalmas zenekari hangzásokat felvonultató Tavaszi áldozatot, amelyről a megrendelő, Gyagilev rögtön tudta, hogy heves reakciókat vált majd ki a közönségből. Az ősi pogány szertartást bemutató darabot – egy szűz feláldozását a tavasz eljöveteléért – az első pillanattól paradicsom-, tojás- és füttyzápor kísérte. A szokatlan aszimmetrikus ritmusok, a disszonáns hangzások és a mezítlábas, vad táncosok egy évvel később azonban már sikert arattak.

Érdekességek A Kártyajátékot 1937. április 27-én New Yorkban (a szerző vezényletével), a Hegedűversenyt 1931. október 23-án Berlinben (szólista: Samuel Dushkin, a szerző vezényletével), a Tavaszi áldozatot 1913. május 29-én Párizsban (karmester: Pierre Monteux) mutatták be; a Fesztiválzenekar a Kártyajátékot legutóbb 2016. június 10-én Ravennában (karmester: Fischer Iván), a Hegedűversenyt 1994. október 15-én Budapesten (szólista: Elizabeth Balmas, karmester: Marek Janowski), a Tavaszi áldozatot 2019. március 13-án Berlinben (karmester: Fischer Iván) játszotta.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1937-ben Moszkvában „államellenes összeesküvés szervezéséért” halálra ítélték Tuhacsevszkij marsallt és hét társát / 1937-ben megjelent Witold Gombrowicz lengyel író Ferdydurke című regénye / 1937-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatták Benjamin Britten Variációk egy Frank Bridge-témára című művét / XI. Piusz pápa 1931-ben kiadta „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikáját / René Magritte belga festő 1931-ben megfestette Az űr hangja című képét / 1931-ben megjelent Virginia Woolf angol író Hullámok című regénye / 1913. február 19-én a szüfrazsett mozgalom tagjai felrobbantották a brit miniszterelnök, Lloyd George vidéki házát / 1913. április 1-jén Nizzában bemutatták Manuel de Falla spanyol zeneszerző Rövid élet című operáját / Marc Chagall orosz-zsidó festő 1913-ban megfestette Önarckép hét ujjal című képét