Tájékoztatjuk kedves közönségünket, hogy Dmitrij Kitajenko karmester egészségi okok miatt sajnos lemondta fellépését koncertünkön. A hangverseny karmestere Madaras Gergely lesz. Köszönjük a megértésüket!

Koncert nem vész el, csak elodázódik – ez lehetne Yeol Eum Son és a Fesztiválzenekar közös mottója, hiszen a 2020 áprilisára tervezett programot most, az új évadban tarthatják meg. A műsoron hallható egy zongoraverseny, amely a depresszióból hozta vissza Rachmaninovot, és egy szimfónia, amely meghozta Sibelius számára az európai sikert. A „csodálatos, heves és végtelenül virtuóz”, illetve a Times által „a tisztaság és fölény mintapéldájaként” emlegetett dél-koreai Yeol Eum Son fiatal kora ellenére megbirkózott már a zeneirodalom legnehezebb zongoraversenyeivel. Ezúttal is szép kihívás várja.

1901-ben fontos események zajlottak a zenevilág különböző színterein: Szergej Rachmaninov befejezte 2. zongoraversenyét, Jean Sibelius pedig elkezdte 2. szimfóniáját. Mindkét mű áttörést jelentett szerzője számára; előbbinek segített letenni az alkoholt és túljutni egy sikertelen bemutató okozta mélyponton. Az 1. szimfónia bukása után Rachmaninov úgy érezte, alkalmatlan a komponálásra, kizárólag karmesterként és zongoristaként látta magát a jövőben, ám felerősödő depressziója és függősége ezeket a pályákat is veszélybe sodorta. Az áttörést hozó darabot orvosának, Nyikolaj Dahlnak ajánlotta, aki hipnoterápiával segítette elő nemcsak a szerző gyógyulását, de a mű keletkezését is. A hagyományos háromtételes zongoraverseny gyönyörű dallamaival, izgalmas párbeszédeivel, számos fafúvós szólójával és ünnepélyes C-dúr fináléjával egy sikeres kezelés záróakkordja lett – a szerző soha többé nem esett újra depresszióba.

Merőben eltérő körülmények között, egy békés olaszországi kiránduláson születtek meg Sibelius 2. szimfóniájának első gondolatai. A finn zeneszerző a mediterrán táj hatására kezdett foglalkozni olyan témákkal, mint a Don Juan vagy az Isteni színjáték, ezeket az ötleteket azonban csak később, ebben a szimfóniában dolgozta ki. A mű észak-európai komponisták számára mindaddig elképzelhetetlen elismerést hozott szerzőjének az egész kontinensen. Az egyedi hangnemi nyelvezet, a sötét tónusú fúvósszólamok, a népies témák és a nemzeti színezetű motívumok ideális összetételnek bizonyultak. Ez Sibelius utolsó műve, amelyben egyértelműen tiszteleg a klasszikus formák és a nagy elődök előtt. Az első tétel és a géppisztolyszerűen zakatoló scherzo apró motívumokból történő építkezése, az utolsó két tétel szünet nélküli átmenete és a finálé ünnepélyessége Beethovent idézi.

Érdekességek Rachmaninov teljes zongoraversenyét 1901. november 9-én mutatták be Moszkvában a szerző szólójával és Alekszandr Ziloti vezényletével, Sibelius szimfóniáját 1902. március 8-án Helsinkiben vezényelte először a szerző; a Fesztiválzenekar a zongoraversenyt legutóbb 2006. március 19-én (szólista: Lang Lang, karmester: Fischer Iván), a szimfóniát 2016. január 16-án (karmester: Jukka-Pekka Saraste) játszotta Budapesten.

Mi történt a művek keletkezése idején? Wilhelm Conrad Röntgen német fizikus 1901-ben elsőként részesült fizikai Nobel-díjban az X-sugarak felfedezéséért / 1901-ben megjelent Thomas Mann német író első regénye, A Buddenbrook ház / 1901. november 25-én Münchenben bemutatták Gustav Mahler 4. szimfóniáját / Gustav Klimt osztrák festő 1901-ben megfestette Judit Holofernész fejével című képét / 1902. május 31-én békekötéssel ért véget a búr háború, a búr köztársaságok angol uralom alá kerültek / Magyarországon 1902-ben megalakult a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) / 1902. december 12-én a moszkvai Művész Színházban bemutatták Makszim Gorkij orosz író Éjjeli menedékhely című drámáját / 1902. április 30-án Párizsban bemutatták Claude Debussy Pelléas és Mélisande című operáját