Emlékszik még, hogyan jutott ehhez a feladathoz?

Igen, természetesen. A Budapesti Fesztiválzenekar 2007 körül hirdetett pályázatot arculatának kialakítására és elsősorban az új logó megtervezésére. Többen pályáztunk, végül igen kemény menetek során választódott ki az, akit erre felkértek. Örömünkre ezek mi voltunk.

Mi szerepelt a kiírásban? Szigorúan kialakított kereteket kellett figyelembe venni?

Épp ellenkezőleg. Nagyon szabad pályázat volt, ami azt jelentette, hogy nyugodtan szárnyalhatott a fantáziánk. Szinte semmi megkötés nem volt.

A színes pöttyök hogy jutottak eszébe?

Ilyenkor az ember alaposan végiggondolja a feladatot, aztán tanulmányozza a hasonló célra készült nemzetközi példákat, vagyis a konkurencia által már elkészített jó és kevésbé jó ötleteket. És persze megnézi a korábban használt és minden bizonnyal túlhaladott logókat, mint például a violinkulcs, a stilizált hangjegyek és az ilyesmi. Aztán következik az ismerkedés a zenekarral. Képek, videók, filmek a koncertekről. Ezek között találtam sok olyan fotót, amelyek fölülről készültek, és így szépen kivehető volt rajtuk a zenekari karéj, ahogy ívesen félkörben ülve övezik a középen álló karmestert. Egy ilyen alkalommal jött az ötlet, hogy a zene áramlását kéne valahogy ábrázolni, ahogyan ebből a félkörből kisugárzik. Grafikusként azonnal láttam, hogy ez rajzban megjeleníthető. Az ülésrend ugye adta magát. És az is hamar egyértelművé vált számomra, hogy itt valójában egy színes kavalkádról van szó, a sokféle hangszer és a sokféle személyiség csakis sokféle színnel ábrázolható. Aztán kitaláltam, hogy az ülésrendre a pöttyök méretével is lehetne utalni. Az üstdobost a fölső sorban nagyobb pöttyel kellett jeleznem, ez is biztosnak tűnt. És ettől a nagyobb, szürke színű pöttytől lett ritmusa az egésznek, mint ahogy a karmester aranypöttye is megemelte a látványt.

A zenével, a hangszerekkel milyen kapcsolatban volt korábban?

Valamikor zenéltem egy fúvós zenekarban, főleg klasszikus feldolgozásokat játszottunk sokféle komolyzenei partitúrából. Tehát volt ilyenfajta tapasztalatom, mint ahogy koncertre is jártam, ha nem is nagyon gyakran. Ezek az emlékek nagyon hamar és nagyon erősen visszajöttek.

Úgy emlékszem, hogy a pályázatukat „csont nélkül” fogadták el, azonnal és örömmel. Ez azért nagy siker lehetett.

Igen, erre nagyon büszkék voltunk, és hamar meg is gyökeredzett az új BFZ-logó a zenekar megjelenésében.

Az nem zavarta, hogy később módosított változatok is születtek? Olykor fekete-fehér színekkel használják, máskor a színes pöttyöket már nem csak karéjban, hanem szétszórva is alkalmazzák.

A tervező az ilyesmivel egy kicsit úgy van, mint a saját gyerekével. Egy darabig úgy érzi, csak neki van joga ahhoz, hogy irányítsa a nevelését és cseperedését, aztán egy idő után, még ha szívesen rajta is tartaná azt a kis „hófehér habos ruhácskát”, a gyerek már ledobja magáról a régit és újat szeretne. Ilyenkor el kell engedni, hagyni kell a maga útját járni. Hát így van ez a pöttyös logóval is. A lényege persze megmarad, a pöttyök, a mindenki számára érthető jelentés és a zene áradására utalás.

Úgy tudom, a BFZ logója most egy fontos tankönyvbe kerül. Miről van szó pontosan?

Ez egy hiánypótló dolog, ilyesmi Magyarországon 15-20 éve nem született. A magyar logók gyűjteménye szerepel ebben a könyvben, magyarázatokkal együtt. A könyvbe örömömre a kb. 100 logóm közül jó néhány bekerült, és ezek között szerepel a Fesztiválzenekar pöttyös logója is.

Auth Attila