Mikor beszélünk, épp a frankfurti repülőtéren van – megkérdezhetem, hová tart?

Tajvanra repülök, ahol Bachot és a saját improvizációimat fogom játszani. Semmiképp sem klasszikusokat, hanem barokk és modern zenét.

Miért hangsúlyozza, hogy semmiképp sem klasszikusokat?

Bevallom, igyekszem elmenekülni a túlságosan konvencionális dolgok elől. Persze nincs kifogásom a nagy klasszikusok ellen sem, de én inkább olyasmit szeretek játszani, amit a közönség nem hall minden nap a koncerttermekben.

A világ zeneértői a legsokoldalúbb muzsikusok között tartják számon. Egyszerre játszik vonós hangszereken (hegedűn, brácsán, csellón, violoncello da spallán), ugyanakkor rendszeresen vezényel is, ráadásul nagyon sokféle zenei stílust, valamint zenét is szerez. Van prioritási listája?

Nehéz megmondani, mi szerepel az első helyen, de talán a koncertnaptáram. Arra törekszem, hogy az lehetőleg egybeessen azzal, amit igazán szeretek csinálni. Persze ez nem mindig sikerül. A fejlődés nagyon fontos számomra, akár egy-egy koncerten belül is, de persze ez sem mindig valósul meg.

Vagyis néha mást várnak, mint amit nyújtani szeretne?

Előfordul, de általában sikerül alkalmazkodnom. Ha már a prioritásaimról kérdezett, az elsők között most épp az szerepel, hogy vezényeljem a Budapesti Fesztiválzenekart. Ez nyilvánvalóan nem csak a saját elhatározásomon és vágyamon múlik. Igazán nagyon boldog vagyok, hogy ez a közös munka valóra válik, hiszen néhány nap múlva a barokk programban irányíthatom az együttest – hangszerrel a kezemben. Ez nagyon-nagyon különleges dolog számomra!

A barokk koncert programja most április végén nagyon színes. Nem nehéz összehangolni ezeket a különböző darabokat úgy, hogy az elhangzó muzsika harmonikusan csengjen?

Ellenkezőleg. Nagyon könnyű. A BFZ kiváló muzsikusait, akikkel együtt lépünk fel, már jól ismerem. Két évvel ezelőtt nagyon jó élményeket szereztem a velük való közös munka során. Ezért sem hiszem, hogy bármilyen nehézség adódna. Az összehangolás olyan dolog, amit nap mint nap csinálok. Ha a muzsikusok jól ismerik a zeneműveket, az egymáshoz illesztésük nem jelenthet problémát annak ellenére, hogy a darabok nagyon különböző zeneszerzőktől származnak. Határozottan állíthatjuk, hogy van egy közös szál az összes darabban, amit eljátszunk: a rendkívüli élénkség és mozgalmasság, de az öröm is fontos kohéziós erő a műsorban. Így aztán a különböző stílusok kombinációja nem jelent problémát. Emellett nagyon bízom a zenekar tagjainak kivételes zenei érzékében, és abban is, hogy a köztünk lévő összhang a legutóbbi találkozásunk óta sem változott. Ha pedig ez így van, akkor biztos vagyok benne, hogy a koncerten is sok öröm vár ránk. Az is fontos, hogy bár ismert zeneszerzők művei szerepelnek a programon, ezek nem a legismertebb, legtöbbet játszott darabok közé tartoznak. Ahogy korábban is említettem, minden erőmmel küzdök a klisék ellen.

Ez az erős elhatározás, hogy más akar lenni, mint a muzsikusok többsége, hogy semmiképp nem szeretne igazodni az unalmassá vált elvárásokhoz, hová vezethető vissza? Egyáltalán, hogyan kezdődött a muzsikusi karrierje? Mikor döntötte el, hogy zenész lesz?

Még mindig tart a folyamat, és remélhetőleg soha nem fogom eldönteni. Még sok mindent el kell érnem, és még mindig sok a tennivalóm, tanulnivalóm. Épp ez a jó benne, hogy nincs olyan, hogy valaki tökéletes muzsikus! Jó végigjárni ezt a végtelenített utat és nagyon bízom benne, hogy nagyjából alkalmas vagyok rá.

Hogyan kezdődött?

Minden akkor kezdődött, amikor 2000 elején Salzburgba kerültem a Mozarteumba. Ott nagyon sokat tanultam nem csak magáról a muzsikálásról, hanem a zenetudomány is felkeltette az érdeklődésemet. Rengeteget olvastam és tanultam, de talán a legnagyobb hatással az volt rám, amikor találkoztam Didier Lockwooddal, a világhírű jazz-zenésszel. Elkápráztatott a jazzben és a hegedűjátékban mutatott tehetségével, végül pedig jó barátok lettünk. Ettől kezdve vált a zene igazán az életem részévé. Ő nagy inspiráció volt számomra.

Ha az emberek megkérdezik, mivel foglalkozik, mit válaszol? Hegedűművész, brácsaművész, karmester? Vagy?

Erre mindig azt válaszolom, hogy zenész vagyok. És őszintén remélem, hogy ennek megfelelek.

Jól tudom, hogy az édesanyja magyar nyelvterületen született? És hogy Ön is megtanult valamennyire? Ha igen, beszélhetünk egy kicsit magyarul?

Hát persze, szívesen, bár nem tudok tökéletesen beszélni. Amikor kicsi voltam, nyaranta gyakran mentünk Ungvárra, ahol anyukám született. Majd’ harminc éve ennek, úgyhogy nem túl sok maradt a magyar nyelvtudásomból. Nagyon remélem, hogy most majd jobb lesz a kapcsolatom nem csak a BFZ-vel, de több együttműködési lehetőség is megnyílik számomra Magyarországon. Annak nagyon örülök, hogy most a barokk világában találkozunk a budapesti közönséggel, ahol nagy hangsúlyt kap a barokk gesztika is, miközben muzsikálunk a színpadon. Ez nagyon izgalmas, és örülök, hogy már másodszor fogom ezt együtt csinálni a zenekarral és persze Sigrid T’Hoofttal, aki mindent tud erről a korszakról. Olyan különleges területre vezetjük a közönséget, amiről eddig nem lehetett sokat tudni. Nagyon várom a koncerteket!