Haydn–Mozart Gérard Korstennel

Örömmel kürtöljük szét: folytatódik a két bécsi mester zenéjét bemutató sorozat, 2024 után Gérard Korsten ismét Haydn és Mozart műveit vezényli a BFZ élén. A lendületes temperamentumáról és hangminőség iránti maximalizmusáról ismert dirigens ezúttal a kürtöket állítja műsorának középpontjába. Mélységek és magasságok, líra és virtuozitás, éneklés és tűzijáték, vadászat és szerenád – mind-mind kürtök tolmácsolásában. Úgy fest, a bécsi klasszika tele volt kürtvirtuózokkal, amiről nemcsak a koncerten elhangzó kürtversenyek árulkodnak, hanem a másik két alkotás is, amelyekben a hangszerből négyet-négyet írt elő Haydn és Mozart. A versenyművek szólistája az az Alessio Allegrini, aki a milánói Scalától a Luzerni Fesztivál Zenekarán át a Berlini Filharmonikusokig számos együttes szólókürtöse volt már.

Amikor Esterházy Miklós udvari zenekara két új kürtössel bővült, s így egyedülálló módon négy kürtöse lett az együttesnek, Haydn kihasználta a lehetőséget, és olyan szimfóniát komponált, amelyben főszerephez juttatta őket. A kvartett az első tételben versenyműszerűen folytat haydni humorral fűszerezett társalgást a zenekarral. A szólóhegedű és fuvola párbeszédére építő intim lassú tételben pihennek a kürtök, ám a menüettben egymást visszhangozza a négy játékos. A mérsékelt tempójú finálé variációiban több hangszer is szólószerephez jut, majd váratlanul vad, gyors rész zárja a művet.

„Wolfgang Amadé Mozart megkönyörül a szamár, ökör, félnótás Leutgeben” – szól Mozart kürtversenyének csipkelődő ajánlása. A kor híres kürtművésze, Joseph Leutgeb még Salzburgban ismerte meg a gyermek Mozartot, aki később neki ajánlotta több kürtversenyét is. Az elsőként írt, de másodikként számontartott kürtverseny több ponton is tiszteleg Leutgeb legendásan éneklő kürthangja előtt. Ilyen gesztus a nyitótétel kifogyhatatlan dallamtára vagy hirtelen mollba fordulása, a dal-, sőt áriaszerű lírai lassú tétel, valamint a vadászat hangulatát idéző, vidám és játékos finálé.

Egyesek szerint szintén Leutgeb, mások szerint Thaddäus Steinmüller a címzettje Haydn kürtversenyének. Utóbbit Haydn szerződtette le az Esterházy-udvar zenekarához. Steinmüller gyönyörűen játszott a hangszer középső és felső regiszterében, és lám, néhány kitartott, színező mély hangot leszámítva a darab tele van fent csillogó dallamokkal. Az első tételt felfelé törő motívum hálózza be, a középső tétel ünnepélyes, kimért tempójú párbeszéd a szólista és a vonósok között. A fényes és szabad fináléban aztán a rövid gesztusoké, díszítéseké, pergő fordulatoké a főszerep.

Tizenhárom és huszonhárom éves kora között Mozart húsz divertimentót komponált. Ezek egy része koncertterembe szánt alkotás, más művek viszont követik a szerenádok hagyományát, és szabadtéri előadásra születtek. Ilyen a 2. divertimento is, amelyben rendhagyó módon négy kürtszólam is van. A drámaian induló, majd játékosan folytatódó nyitótétel után pasztorális zene szól a vonósokon, ezt háromtriós menüett követi. A fuvolát és hegedűt kiemelő negyedik tétel Mozarttól szokatlan módon közepes tempójelzésű, majd egy újabb menüett után a kürtök lassú bevezetésével induló gyors finálé zárja a sort.

Érdekességek Haydn 72. szimfóniáját valószínűleg 1763 és 1765 között komponálta, Mozart kürtversenye 1783-ban, Haydn kürtversenye 1762-ben, Mozart 2. divertimentója 1772-ben keletkezett; a BFZ Haydn kürtversenyét legutóbb 2000. április 16-án játszotta (szólista: Nagy Miklós, karmester: Héja Domonkos), a többi művet először adja elő.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1765-ben meghalt I. Ferenc német-római császár, Mária Terézia férjeként a Habsburg örökös tartományok társuralkodója / 1765-ben Bécsben bemutatták Johann Adolf Hasse német zeneszerző Piramo e Tisbe című operáját / 1783. április 14-én Berlinben posztumusz bemutatták Gotthold Ephraim Lessing német író, drámaíró, filozófus drámáját, A bölcs Náthánt / az 1783-as párizsi béke lezárta az amerikai függetlenségi háborút, Anglia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét / Thomas Gainsborough angol festő 1762-ben megfestette Lady Alston portréja című képét / 1762. október 5-én Bécsben bemutatták Christoph Willibald Gluck német zeneszerző Orfeusz és Euridiké című operáját / 1772-ben megjelent Johann Gottfried Herder német költő, filozófus programadó értekezése a nyelv eredetéről / Francisco de Goya spanyol festő 1772-ben megfestette Az angyalok Isten nevét dicsőítik című freskóját a zaragozai Pilari Szűzanya-székesegyházban