Ha csak egyetlen fagottost hallgathatna egész további életében, az ő lenne – vallott Bogányi Bence játékáról a The Spectator újságírója. A Fesztiválzenekar művésze ezúttal Jean Françaix ritkán hallható versenyművének szólóját játssza. A könnyen fogyasztható, hol tangóra, hol ragtime-ra emlékeztető mű adja az évad első Concertino-hangversenyének gerincét. A Pilz János vezette kamarazenekari sorozat télből tavaszba fordító koncertjének elején Purcell színházi kísérőzenéjének tételei hallhatók, amelyek a mór Abdelazer és a spanyol királyné tragikus és megbotránkoztató történetét rajzolják ki. Az est második felében a tanítványi tisztelet szép példájaként Britten variációsorozata szólal meg, amelyet zeneszerzéstanára, Frank Bridge témájára írt, és amely meghozta számára a hírnevet.

Korának kiemelkedő női drámaíróját, Aphra Behnt gyakran támadták darabjainak bujasága miatt. A fogságban sínylődő, ott a spanyol király feleségét elcsábító, majd vele szövetkezve a királyt meggyilkoló Abdelazer története tényleg nem tündérmese. Félrelépések, árulások, erőszak, gyilkosság jelenik meg, végül a királyné és a címszereplő is meghal. A 17. század végi színdarabokhoz rendre társult kísérőzene, amely többek közt a mű elejét, végét és felvonásainak határát volt hivatott jelezni. Purcell vonósokra írt kilenc tétele között találunk nyitányt és több airt, valamint korabeli táncokat. A mű, amelyet a harminchat évesen elhunyt szerző halálának évében, 1695-ben mutattak be, néhány évvel később szvit formájában is megjelent.

A könnyed stílusú, mégis tartalmas zenét komponáló Jean Françaix a fafúvós hangszerek specialistája volt. 1979-es versenyművét Maurice Allard fagottművésznek ajánlotta. A nyitótétel – félrevezetően – síró zenekari ütemekkel indul, amit azonnal felold a fagott tangószerű, nyújtott ritmusokban gazdag zenéje. A lírai középrész után a tétel lassú szólóval és zenekari lecsapással zárul. Előkés, pattogó kíséretű scherzando következik filmzeneszerű középrésszel és sok skálával, repetáló szakasszal a fagottszólamban, majd a mélyvonósok baljós játéka vezeti be a bátortalanul kifényesedő lassú tételt. A szögletes motívummal induló fináléban a záróhangok előtt a nyitótétel első témája is visszaköszön a fagott kadenciájában.

„F. B.-nek: tisztelgés szeretettel és csodálattal” – írta a partitúra elejére Britten, miután négyhetes komponálás után kettősvonalat húzott annak a variációsorozatnak a végére, amelyet tanára, a zeneszerző és brácsaművész Frank Bridge vonósnégyestémájára írt. Britten maga is brácsázott, így a darab vonóstextúráit nagyon finoman dolgozta ki. A tíz variációban egyszerre parodizál műfajokat és mutatja be Bridge kiemelkedő személyiségjegyeit. Így elevenedik meg Bridge maga (téma), az ő mélysége (adagio), energiája (induló), bája (pastorale), humora (olasz ária), hagyománya (bourrée), lelkesedése (keringő), életereje (tremolo), együttérzése (gyászinduló) és tisztelete (unheimlich), mielőtt fúga és finálé zárná a művet.

Érdekességek: Purcell színházi kísérőzenéjét 1696-ben írta, Françaix versenyművét 1980. május 20-án Frankfurtban mutatták be Horst Winter szólójával és Stanislav Macura vezényletével, Britten Variációinak premierje 1937. augusztus 27-én Salzburgban volt Louis Boyd Neel vezényletével; a Fesztiválzenekar mindhárom művet először játssza.

Mi történt a művek keletkezése idején? Marc-Antoine Charpentier francia zeneszerző 1696-ban megírta Ego mater agnitionis című motettáját / 1696. augusztus 27-én I. Lipót Habsburg császár és király a Magyar Kamarát a bécsi udvari kamara alá rendelte / 1980-ban megjelent Umberto Eco olasz író A rózsa neve című regénye / 1980. január 20-án Jimmy Carter amerikai elnök az egész világot felszólította a nyári moszkvai olimpia bojkottjára / 1980. szeptember 17-én Párizsban bemutatták Claude-Michel Schönberg francia zeneszerző Nyomorultak című musicaljét / 1937-ben Moszkvában „államellenes összeesküvés szervezéséért” halálra ítélték Mihail Tuhacsevszkij marsallt és hét társát / 1937-ben megjelent J. R. R. Tolkien angol író A hobbit című regénye / Amrita Sérgil magyar-indiai festő 1937-ben megfestette A menyasszony ruhája című képét / 1937. április 27-én New Yorkban a szerző vezényletével bemutatták Igor Stravinsky orosz komponista Kártyajáték című művét