Benjamin Britten

Az angol klasszikus zene Henry Purcell 1695-ös halála után az európai zenetörténet hátterébe került. A szigetország következő nemzetközileg is elismert komponistája 1913-ban született Edward Benjamin Britten néven. Tehetségét szülei korán felismerték; az ifjú Benjamin a zeneszerző Frank Bridge-től kapott zenei nevelést. A Royal College of Music elvégzése után Britten dokumentumfilmekhez írt kísérőzenét, ahol a kis költségvetés miatt megtanulta, hogyan lehet kevés hangszert kombinálva is színes, telt hangzást kikeverni. Hamar generációjának legjelentősebb brit szerzőjeként kezdték emlegetni. Szakmai kapcsolataiból kiemelkedik a tenorista Peter Pears, aki nemcsak számos zeneművet ihletett, de Britten legközelibb bizalmasa, élettársa is volt. Nem csoda, hogy életművében különleges helyet foglalnak el a vokális darabok – operák, dalciklusok, kórusművek. Zongoristaként Pearsszel közös dalesteket tartottak, valamint ketten alapították és igazgatták az Aldeburgh Fesztivált. A háború elől Britten 1939-ben Amerikába menekült, és csak 1942-ben tért vissza. 1971-ben agyvérzést kapott, de – ha visszafogottabb tempóban is – 1976-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan komponált. Leghíresebb művei a Peter Grimes, a tenorra, kürtre és vonósokra írt Szerenád, a Háborús requiem és a Fiatalok zenei kalauza.