Ha Liszt muzsikája kerül szóba, és közben elhangzik Dejan Lazić neve, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami jó dolognak nézünk elébe. Ugyanis a jelen korban Liszt zongorára írt műveinek talán leghíresebb megszólaltatójáról van szó. Ezért is nagy öröm a közönség számára, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar és a MÜPA Európai Hidak fesztiváljának Liszt-koncertjén a Horvátországban született, világhírű zongoraművész lesz a szólistája. Dejan Lazićcsal Váradi Júlia beszélgetett.
Mi vezette el Liszthez, miért érzi úgy, aki meghallja Lisztet játszani, hogy tökéletesen érti és át is érzi, amit annak idején a zeneszerző gondolt?
Nagyon nagy dicséretnek veszem, amit kérdez, igazán köszönöm! De mielőtt válaszolok, még két nevet ehhez a felvezetéshez mindenképp hozzá kell fűznöm: Fischer Ivánét és a Budapesti Fesztiválzenekarét. Mert nélkülük biztosan nem tudnám úgy interpretálni Lisztet, ahogyan szeretném. Tehát nagyon fontos tudni, hogy az elhangzó Liszt művek mindegyikében rendkívül fontos szerepet játszik a zenekar és persze a karmester, teljesen azonos szinten a szólistával. Ezért is remek az a program, amire most készülünk. De hogy az eredeti kérdésére válaszoljak, egészen kicsi koromban, 12-13-14 évesen minden nyarat Szombathelyen töltöttem a híres Bartók Fesztiválon.
Gondolom, a szülei, akik maguk is muzsikusok voltak, vitték erre a rendkívüli eseményre, ahol a magyar zenei élet krémje jelen volt!
Pontosan így történt, amiért máig nagyon hálás vagyok nekik. Ott természetesen Bartók zenéje állt a középpontban, de a magyar zeneirodalom más nagyjai is gyakran kerültek be a programba. Számomra ezek az élmények egy kicsit ahhoz hasonlítottak, mint ahogyan az ember a legjobb zeneiskolát elképzeli. A legmagasabb szintű zeneoktatást.
Ha már ezt említi, mindenképp emlékezzünk meg azokról a magyar muzsikusokról, akiktől saját bevallása szerint rengeteget tanult.
Igen, szeretném ezt megerősíteni, hiszen Eötvös Péter, Rohmann Imre, Kocsis Zoltán és mások is nagyon sokat tettek hozzá a későbbi zenei tudásom megszerzéséhez. Ezért is kötődöm olyan erősen Magyarországhoz és a magyar zenei élethez. Bár sajnos magyarul nem tudok, mégis teljesen otthon érzem magam Budapesten, a magyar muzsikusokkal való találkozások alkalmával. Fischer Ivánnal ez már legalább a tizenkettedik, vagy tizenharmadik szezon, hogy minden évben együtt játszunk. Lisztet is gyakran játszottam az ő vezényletével, mindkét zongoraversenyt és a Haláltáncot. És persze a szólódarabjait is.
Jól emlékszem arra, amikor a londoni Promson Liszt Haláltáncát játszotta, és elképesztő sikert aratott a Fesztiválzenekarral. Azt máig sokan a legjobb koncertnek tartják.
Óh, azt soha nem fogom elfelejteni! Utána Midnight koncertet is rendeztünk, volt tombola és hatalmas parti! Csodás élmény volt! Ennek már tíz éve, de még most is fel tudom idézni minden pillanatát!
A mostani budapesti koncerten Liszt 1. (Esz-dúr) zongoraversenyét fogja játszani. Azt tudjuk, hogy amikor ezt a darabot a komponista megírta, már nem volt a virtuozitása csúcsán, nem is nagyon vállalt már szólójátékot, de ezt a darabot annyira fontosnak tartotta, hogy a szólóját mégiscsak eljátszotta a bemutatón. Mi ennek a Liszt műnek a különlegessége?
Az Esz-dúr zongoraverseny kollázsszerű, ami azt jelenti, hogy a részei nem válnak el egymástól szigorúan, hanem összhatást keltenek. A témák vissza-visszatérnek, utalnak is ismert darabokra, és ezáltal rendkívül izgalmassá válik a mű. Lisztet mindig is nagyon érdekelték az új kompozíciós formák. Ebben az időben egyre többet komponált, és nem hagyott túl sok időt az előadóművészete számára. Mindazonáltal máig felfoghatatlan, hogy ez az ember hogyan volt képes ilyen hihetetlenül sokféle dolgot egyszerre művelni. Hiszen a fellépések rengeteg utazással jártak, ráadásul az akkori közlekedési eszközök sebességével, miközben a zeneszerzéshez sok idő és elmélyülés szükséges. És akkor a saját művei mellett még nem említettük a rengeteg átiratot, amelyet a legkülönbözőbb zeneszerzők műveiből hozott létre.
Ha a mostani programunk címére és témájára utalunk – Európai Hidak –, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Liszt volt az igazi „utazó európai”. Sok nagy, de még nem elég híres zeneszerzőt ő ismertetett meg az európai közönséggel, részben a zongoraátiratai segítségével.
Azt mondja, Liszt volt az „utazó európai”. De ha végig követjük Dejan Lazić életét, aki Zágrábban született, Salzburgban élt, és az ottani Mozarteumban tanult, sokat járt Magyarországon és persze Európa, sőt az egész világ sok más országában, ma pedig Amsterdamban él, akkor szerintem nyugodtan nevezhetjük a mai Európa utazójának! Nem gondolja?
Ha jól belegondolok, Liszt valóban egyike a legfontosabb idoljaimnak. Azt szoktam mondani, hogy Mozart miatt lettem muzsikus, de Liszt adta az inspirációt mind a zongorázás, mind a komponálás, mind pedig az európaiság gyakorlásához számomra. Ő a szimfonikus dalköltészet atyjaként oly erősen hatott rám, hogy írtam magam is egy szimfonikus költeményt Mozart és Salieri címmel, amelyben Mozart nagysága mellett Salierit is megpróbáltam a megfelelő helyén kezelni, hiszen ő is nagy komponista, ráadásul Liszt tanára volt. De mindehhez szeretném hozzátenni, hogy ami engem ezekben a kiváló művészekben, mint Liszt, Bartók, vagy Thomas Mann, igazán megragad, az nem feltétlenül csak a tehetségük és a művészi teljesítményük, hanem az, amilyen emberek voltak, ahogy rávilágítottak a legfontosabb dolgokra az éleslátásukkal, a nyitottságukkal és a toleranciájukkal.
