Mindenekelőtt gratulálok! Ez a díj hol helyezkedik el az eddig kapott sokféle elismerése listáján?

Nem rangsorolom őket, mert minden ilyesminek nagyon örülök. Jól esik az embernek, valahányszor megsimogatják a fejét, mert fontos, hogy elismerik. Ezzel együtt nem fogok többet tudni Bachról, Mozartról vagy Beethovenről. De talán az ilyen visszajelzések erősíthetik az ember önbizalmát.

Azt lehetett hallani, hogy nehéz hónapokat élt át a közelmúltban. A Covid miatt?

Igen, ősszel elkaptam a koronavírust, de épp hogy felépültem, amikor meg kellett operálni a szívemet egy komoly aritmiai probléma miatt. Szerencsére mindkettőn túl vagyok, az operáció olyan kiválóan sikerült, hogy erősebbnek érzem magam, mint valaha.

Mint a mesebeli királyfi, akit a sárkány legyőzött ugyan, de százszorta erősebben született újjá?

Remélem, ez pontosan így van. Úgyhogy minden erőmmel újra a koncertélet felé fordulok.

Nemsokára újra Budapestre jön – Svájcból, ahol lakik – hiszen a Zeneakadémián áprilisban a BFZ Haydn-Mozart sorozatának újabb koncertjét vezényli a Zeneakadémián. Hogy lesz-e közönség, azt ma még nem tudhatjuk, de ugye azért a próbákat és a hangversenyt ugyanúgy megtartja, mintha lenne?

Persze, hogy jövök. Alig várom, hogy elkezdhessem próbálni a BFZ művészeivel az új darabokat. Mostanában állok neki, hogy alaposan beleássam magam azokba a művekbe, amelyeket egyébként a Végh Sándor verseny győztesei válogattak össze. A Mozart és a Haydn darabok mellett Grandjany és Cimarosa alkotásait. Én nagyon boldog vagyok, hogy ilyen módon ismeretlenebb szerzőket is megismertethetünk a közönséggel. Nagyon szeretek kevéssé ismert műveket játszani.

Miért?

Mert szeretek felfedezni a magam és a közönség számára is új értékeket. Ne úgy haljunk meg, hogy sok-sok érdekes dologról egyáltalán nem tudunk. Azt nem mondom, hogy a híres, gyönyörű darabokat nem kéne játszanunk, de mindig kell valami újdonság. Az felfrissít. Mindannyiunkat. És az is jó ilyenkor, hogy a zenekar sem játszotta soha ezeket a darabokat. Így csodálatos élmény – pláne egy ilyen szenzációs zenekarral, mint a BFZ – közösen felfedezni az ilyesmit. Tehát nem nehezíti a helyzetet, hogy van, aki már tapasztalatot szerzett a darab előadásával. Mindenki nulláról indul és közösen állunk neki. Óriási izgalom, amikor mindannyian friss füllel és friss lélekkel közelítünk. A Grandjany darab egy szép szimfonikus költemény, hárfa és kürt szólózik benne, a Cimarosa darab is különleges a két fuvola részvételével, amelyek közül mi ezúttal az egyiket oboára cseréljük. Ezt a darabot ugyancsak ritkán szokták játszani. Mindkét darab érdekes és eredeti.

Marcell Grandjanyról azt tudni, hogy Párizsban született. Jellegzetesen francia stílusban komponált?

Igen, határozottan. Erősen hallatszik Debussy és Ravel hatása. Az ő harmóniaviláguk döntően befolyásolta Granjany zenei gondolkodását. Mellesleg ő maga is híres hárfaművész volt. Elsősorban az Egyesült Államokban lépett föl mint előadó és mint tanár, egészen 1975-ös haláláig. A leginkább a romantikához sorolható harmóniavilág jellemzi, miközben érdekes mozaik szerű fantázia töredékekből állnak össze a darabjai. Nem tudnék hozzá hasonlót említeni.

Cimarosa, az opera kompozícióiról híres olasz zeneszerző egészen más világ. Hogyan illeszkednek ezek a darabok Mozarthoz és Haydnhoz?

Engem soha nem zavart, ha egy hangverseny nem valamilyen szigorú koncepciót követ. Ez ugyanis flexibilissé teszi az ember agyát és fülét. Tehát egyáltalán nem zavaró, ha egyetlen estén nagyon különböző stílusú, más-más korban és másféle felfogásban született művek hangoznak el. Sőt, ez olykor kifejezetten izgalmas tud lenni! Igaz az a mondás, hogy a változatosság gyönyörködtet.

Végül nem mehetünk el amellett, mennyire nehéz lehet úgy játszani a színpadon ülve, hogy nincsen közönség, nem hallani a lélegzetüket, a köhentésüket, olykor talán még a cukorpapír zörgése is hiányozhat! Ezt hogy viseli?

Furcsa helyzet ez, mert egyik felem hiányolja az üres teremben a közönség jelenlétét, ugyanakkor földob az a tudat, hogy egyre többen nézik a koncerteket otthon interneten. Hiszen ma a legtöbben tele vannak szorongással a koronavírus miatt, meg a sok ebből következő egyéb probléma miatt, s én arra gondolok, hogy szó szerint lelket tudunk önteni beléjük a zenével. A zene köztudomásúan spirituális gyógyszer, hiszen a lélek nyelvén szólal meg, s ezzel – úgy érzem – sokat tudunk segíteni azoknak is, akik nem személyesen a helyszínen, hanem otthonról hallgatnak bennünket. Ezzel talán segítünk, hogy ne csüggedjenek. Az élet szépségeit nem szabad elfelejteni. Ez a tudat földob és kárpótol az üres nézőtérért.