Energikus táncok, sziporkázó dallamok, nyári boldogság. A Fesztiválzenekar Dvořák–Beethoven koncertjén a Grammy-díjas Schiff Andrást hallhatjuk.

Ha egyhuzamban hallgatnánk végig Dvořák összes művét, három és fél napig nem mozdulnánk ki fotelünkből. A BFZ az életműből most csak egy órát játszik, mégis számtalan színt villant fel.
Dvořák az elhangzó darabok többségét élete legtermékenyebb, szláv korszakában írta, nem sokkal három gyermeke tragikus halála után. Felejteni próbált. Akkoriban nagy divat volt a négykezes a szalonokban, így a Legendák (1881) és a Szláv táncok (1878) is zongoraduónak íródott, s csak később lett belőle zenekari mű. A nagy előd, Brahms nemcsak ihletője, rajongója is volt ezeknek a ciklusoknak. A Legendákat az energikus, olykor egzaltált Szláv táncok ellenpontjaként is emlegetik finomsága, intimitása és líraisága miatt. Kórusművei nagy részét Dvořák a szláv korszak előtt komponálta, az Elhagyatva címűt maga a zenekar énekli el.
A cseh mester imádta a vasutat. Odaadta volna összes szimfóniáját, ha ő találhatta volna fel a gőzmozdonyt, de szerencsére másképp alakult. A melegséget és nyugalmat árasztó 6. szimfónia (1880) csupa nyári boldogság, amiben ott pulzál a cseh vidék varázsa.
Dvořák felmenői egy Prága melletti kis faluban élték a kocsmárosok és hentesek mindennapjait, amikor a 28 éves Beethoven maga játszotta el a cseh fővárosban 1. zongoraversenyét (1798). A BFZ az egyik legnagyobb ma élő zongoraművésszel, a Grammy- és Kossuth-díjas Schiff Andrással adja elő a művet. A darab szokatlanul nagy együttessel, még nagyobb kontrasztokkal és jókedvű, sziporkázó befejezésével hengerli le a hallgatót.