Most épp Brüsszelben van, de rövidesen Németországba utazik, aztán nemsokára Magyarországon, Budapesten lép fel. Ahogyan a híres szólisták általában, szinte egyfolytában úton van. Hol érzi a legjobban magát? Nem tudnám megmondani, melyik város a kedvencem, de ahol épp színpadon vagyok és hegedülhetek, ott jól érzem magam. Miközben persze Athén a szülővárosom, ott vagyok otthon. A magyar közönség nem először találkozik Önnel, többször fellépett már nálunk, legutóbb 2013-ban, akkor is a Fesztiválzenekarral. Úgy tudom, erős szálak kötik Magyarországhoz. Igen, Magyarország nem csak a szívem közepén foglal helyett, hanem szakmailag is erősen kötődöm hozzá Rados Ferenc miatt, aki nem csak zseniális muzsikus, akinek a kisujjában van a zene, de kiváló képességgel tudja átadni a tudását a tanítványainak. Egészen egyedi módszerrel, úgy, hogy az ember már fiatalon is megért bizonyos bonyolult összefüggéseket. Én magam is azon szerencsés diákok közé tartozom, akik tőle tanultak. Kilenc évet töltöttem vele, így nyugodtan állíthatom, hogy szinte minden, amit tudok a zenéről és az előadóművészetről, azt tőle tanultam. Olyan horizontot nyitott számomra, amely által a zene lényegére sikerült ráéreznem. Csak ő volt képes megmutatni, hogyan kell egy-egy zeneszerző műveibe igazán mélyen belelátni. Hogyan kell megérteni, mit akart mondani a komponista az adott darabbal. Minden alkalommal új és új oldaláról ismertem meg egy-egy zeneművet a segítségével. Képes megmutatni a különbséget az ösztönös és az intellektuális között, s azt is tudja, hogyan kell ötvözni ezt a kettőt, ami a zene esetében rendkívül fontos.

A teljes interjút itt olvashatják el!