A Budapesti Fesztiválzenekart a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon, a New York Times egy alkalommal egyenesen a legjobbként hivatkozott rá. Rendszeresen jelen vannak a legfontosabb koncerttermekben a Carnegie Halltól a Musikvereinig. Átadni a klasszikus zene szépségét a közönségnek, önmagában is valami olyan, ami élhetőbbé teszi a világot. Ám ez a zenekar mégis azt tartja legfontosabb küldetésének, hogy a felnőtt koncertlátogatókon kívül a gyerekeket, és azokat is megszólítsa, akikhez a klasszikus zene egyébként soha nem – vagy csak közvetett módon jutna el. Szülinap, torta nélkül „Sokkoló érzés a Royal Albert Hall többezres tomboló közönsége után egy csapat nehéz sorsú gyereknek zenélni itthon. Sokkoló és megindító, de legalább annyi energiát ad, mint a világ tetején muzsikálni. Végighallgatjuk, hogy egy kislány azért nem tudja úgy megfújni a fuvolát, mintha a szülinapi gyertyája lenne, mert neki még sosem volt tortája; hogy egy kiskamasz nem akarja megenni a rántott húst, mert nem lát otthon meleg ételt, hogy egy kisfiú nem tudja, milyen az esti mese, hiszen könyveik sincsenek. A „nincseket” és „sosemvoltokat” feloldani nem tudjuk, de a saját eszközeinkkel szeretnénk tenni ellenük” – mondja Erdődy Orsolya, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatóhelyettese. A zenekar évről évre új koncertformákat, edukációs programokat dolgoz ki a gyerekeknek; ilyen a népszerű Hangszerkóstoló, amit az iskolákba visznek el, aztán ott van a klasszikusnak számító Kakaókoncert, és ennek egyik változata, az Autizmusbarát Kakaókoncert. A 2015-ben indult TérTáncKoncert lényege pedig az, hogy zömében hátrányos helyzetű fiatalok, különböző társadalmi hátterű gyerekek, a Fesztiválzenekar élő zenei kíséretére táncolnak együtt több ezer ember előtt a Hősök terén. A legújabb: Zenevár A Budapesti Fesztiválzenekar tagjai is aktívak, maguk is kitalálhatnak programokat, melyek jó eséllyel megvalósulnak. Pont így született a Zenevár is, amit Illési Erika, a zenekar egyik hegedűművésze álmodott meg. Erre kapott meghívást egy tucat újságíró,  én is így jutottam el Cserdibe. A település neve sokak számára ismerős lehet: a falut a roma származású polgármester, Bogdán László virágoztatta fel az ott lakók hathatós együttműködésével: az ő vezetésével lett belőle olyan mintatelepülés, ahol nincs munkanélküli, és ahol a romák és nem romák közötti ellentéteket is sikerül elsimítani. Ahogy ő fogalmaz, Cserdiben „nincs kuncsorgás, tenni akarás van”.

A teljes cikket a wmn.hu oldalán olvashatják el.