Turné: Prokofjev, Mozart, Schumann

Igazi legenda lép színpadra a Budapesti Fesztiválzenekarral! A zongora nagyasszonya, a „művészet papnője”, a 2020-ban Nemzetközi Klasszikus Zenei Díjjal (ICMA), valamint Ausztriában és Grúziában a legmagasabb elismerésekkel kitüntetett Elisabeth Leonskaja 19 évesen az Arthur Rubinstein fémjelezte zsűri előtt nyert versenyt, később Szvjatoszlav Richterrel duózott, miközben meghódította a világ legnagyobb koncerttermeit. Ezúttal Mozart egyik legnépszerűbb, legnagyobb szabású és egyetlen mollban záruló zongoraversenyével lép fel, amelyet különleges zenei keret ölel körbe. A koncertet ugyanis Prokofjev eredeti héber témákra írt kamaranyitányának zenekari változata vezeti fel, és Schumann pozitív életélményekből fogant, egy békés folyóparti kirándulásnak emléket állító szimfóniája zárja.

Prokofjev szinte soha nem használt műveihez népzenei vagy más szerzőtől kölcsönzött dallamokat. Ezért foglal el különleges helyet életművében héber témákra írt nyitánya, amely nem puszta stílusgyakorlat, hanem valódi héber dallamok feldolgozása. Megalkotására 1919-ben az Egyesült Államokban Simeon Bellison klarinétművész kérte fel a szerzőt, és inspiráció gyanánt egy daloskönyvet is adott neki. Prokofjev visszadobta a felkérést, majd mégis beleszeretett a dallamvilágba, és egy nap alatt felvázolta, majd kevesebb mint két hét alatt véglegesítette az eredetileg klarinétra, vonósnégyesre és zongorára megálmodott művet, amely két témát mutat be és dolgoz fel alaposan, a klezmer világát idézve.

Mozart zongoraversenyeinek előadásához legalább olyan jó képességű pianista szükséges, mint Mozart, hiszen a szerző magának komponálta e műveket. Tucatnyit írt 1784 és 1786 közötti bécsi koncertjeire, a c-mollt az utolsó ilyen hangversenyen mutatta be. 27 zongoraversenye közül csupán kettő készült mollban, és bár a c-moll abban is zárul, kevésbé drámai, mint a dúrra fényesedő d-moll. Viharosságával a nyitótétel Beethoven stílusát juttatja eszünkbe; az egész művön végigvonuló kromatikus hangzásvilág ugyancsak váratlan megoldás Mozarttól. A zene mindezek ellenére már-már kamara-hangulatú, akárcsak az enyhülő és derűsebb lassútétel. A versenymű variációs tétellel zárul, amely kiemelt szerepet ad a fúvósoknak, oda-vissza ugrál a moll és a dúr hangnemek között, majd ritmikusan kerekíti le a darabot.

Életének egyik nehéz periódusából a Düsseldorfban elnyert városi zeneigazgatói állás rángatta ki Schumannt, aki boldogan kirándult feleségével új Rajna menti otthonának környékén. Az élményekből szimfónia született „A rajnai élet egy darabja” címmel, és bár a szerző később visszavonta a programot, a „Rajnai” jelző örökre rajta ragadt művén. A hősies témával induló nyitótétel természetzenéjét ländler és bordal színezte mérsékelt tempójú tétel követi, a scherzo és a variációs forma keveréke. Ezután statikus harmóniáival és visszafogott hangszerelésével nyugalmat árasztó lassú tétel szól. A finálé előtti, a kölni dóm ihlette ünnepélyes, „katedrálistételnek” is nevezett, archaizáló zenében megszólalnak a harsonák. Végül könnyed, táncos zárótétel hozza vissza a nyitány derűs hangulatát.