Robert Schumann

A 19.század egyik legnagyobb német romantikus zeneköltője. 1810-ben született Zwickauban. Fellépése a Weber, Beethoven, Schubert halálát követő évekre esik, világnézetét az 1830-as júliusi forradalom befolyásolja. Ennek szellemében vezeti az új német zene megteremtéséért vívott harcát. Míg a korabeli német irodalom, a ún. romantikus iskola lényegében szemben áll a francia forradalom vívmányaival, Schubert a romantika művészi szabadságát haladó humanista elvek szolgálatába állítja. Esztétikai alapelve a művészet és az élet elválaszthatatlan egységébe vetett hite. Európai jellegű új német zenéért küzd a német filiszterség ellenében. Minden újért, jóért kiáll, tántoríthatatlanul bírálja a középszerűt, kitartóan harcol a kritika tisztaságáért, eszmeiségéért, újból és újból emlékezteti kortársait az idők szavára: "Küldjetek fényt az emberi szívek mélyébe!" Ez művészi hitvallása. <br> Művészi útjának tragédiája abban áll, hogy életművének legkevésbé tervezett első 10-12 éve zseniálisan sikerült és halhatatlan lett. Viszont érett férfikorának megalapozott, megtervezett, tudatos törekvése az új. ideák, a drámai zene felé mindíg csak törekvés maradt és remekművekben nem teljesedett ki. Ez talán összefüggésben áll egyre súlyosbodó és élete végén a teljes szellemi elboruláshoz vezető betegségével is. De egészen bizonyosan összefüggésben áll saját művésztermészetének, tehetségének félreértésével. Schumann, a publicista, az esztéta meghallotta az 1845-50-es esztendők szavát, amelyek drámát követeltek Németoirszág művészeitől, de ennek a drámai zenének a megteremtése nem az ő történelmi feladata volt. Amit mint lírikus elmondhatott a zongoradarabokban és dalokban, amire örökifjú lelkesedése, diákos hevülése inspirálta legjobb kamarazenei műveiben és egy-egy szimfónia tételében, az az ő hangja lett a 19.század romantikus hangversenyében. Többi műve is tele van tehetséggel, szépséggel, ám ezekben nem tudta teljesemn megtalálni önmagát. Életműve a 19.századi német romantikus zenében központi helyet foglal el. Schubert és Mendelssohn örököse, Brahms stílusának, hangjának előkészítője és forrása. A maga idején, Weber, Mendelssohn után a német romantikus zene nagy úttörője, forradalmár, teljes életműve mégis a német zenei romantika konzervativabb, a klasszikus hagyományok megőrzésére is vállalkotó irányzatához tartozik.