Három korszakhatárokon átívelő szerző egy-egy művével érkezik a Grafenegg Fesztiválra a Budapesti Fesztiválzenekar. Weber, vagyis a német romantikus opera megteremtőjének reformnyitányával indul a koncert, amely természetfeletti erőket és rejtélyes tájakat idéz meg. Majd a kései Haydn-stílus egyik kiváló példája következik. A szólót a mindössze 24 éves osztrák trombitaművész, Selina Ott játssza, aki a Zeitschrift für Kultur und Gesellschaft kritikusa szerint énekel a hangszerével. „Ez a sajátos stílus eleganciát és lírai vonásokat kölcsönzött a versenyműnek” – írja Ott Haydn-játékáról az ítész. A programot a nyugat-európai klasszikus zene egyik vitathatatlan zsenije, Beethoven zárja, aki eleinte Napóleon, majd inkább egy meg nem nevezett hős előtt tisztelgett grandiózus „Eroicájával”.

Amikor Weber Drezdában szembesült azzal, hogy a közönség szinte kizárólag középszerű olasz operákat hallgat, kezébe vette az irányítást. A bűvös vadász című operájával mintaként szolgált Wagner, de még Debussy és Stravinsky számára is. Az azonnal európai sikert arató mű nyitánya nem csupán bemutatja a későbbi témákat, de drámai ívet rajzol belőlük. A kezdő ütemek azonnal megadják a történet alaphangulatát, és megjelenik „a vadász élete és az ördögi erők uralma is”, ahogy a szerző fogalmaz. Szerelem, veszély, tiltott helyek és misztérium – romantikus zenébe foglalva.

Joseph Haydn egyetlen trombitaversenye, a hangszer repertoárjának egyik legnépszerűbb darabja egy frissen fejlesztett hangszernek köszönheti létezését. A bécsi udvar művésze, Anton Weidinger olyan hangszert dolgozott ki, amelyen a natúrtrombitával ellentétben a kromatikus skála legtöbb hangja játszhatóvá vált. Találmányához darabokat rendelt, Haydn pedig örömmel tett eleget a felkérésnek. Az eredmény egy végtelenül virtuóz, mégis dallamokban gazdag versenymű lett, amelyet 1800-ban mutattak be Bécsben. A nyitótételben Haydn egy darabig úgy tesz, mintha natúr trombitáról lenne szó, aztán lehetőséget ad a szólistának, hogy bemutassa a korábban ismeretlen mély regisztert és hangkészletet. A második, Siciliano tétel után díszítésekben gazdag kontratánc zárja a művet.

Napóleonnak való ajánlás ide, fantáziadús zenetudósok által kitalált rejtett programok oda – ami biztos, hogy Beethoven végül egyik legnagyobb pártfogójának, Lobkowitz hercegnek dedikálta 3. szimfóniáját, amely „egy nagy ember emlékének megünneplésére” készült. Az elképesztő méreteket öltő drámai nyitótétel tele van dallamokkal, a zene hangulata mégis egységes. A lassú gyászinduló tovább mélyíti a korábbi fájdalmat, amire a váratlanul berobbanó scherzo nyújt orvosságot. A darabot variációs finálé zárja, amelynek témáját Beethoven már korábban is többször használta, és amelyben a fúgától a magyaros motívumokig sok mindent felsorakoztat.