Carl Maria von Weber

Franz Anton Weber, a zeneköltő atyja vándor színtársulatával, nyughatatlan szellemétől űzve, keresztül-kasul barangolta egész Németországot. Második házasságából született legidősebb gyermeke, Carl, ilyenformán hamar kapcsolatba került a színház világával. Már 18 évesen karmesteri állást vállalt Breslauban, majd mint zongoravirtuóz maga is a hangversenyező művészek életét élte. 1813-1916 között a prágai Opera élén állt. Itt folytatott tevékenysége máig példaképül szolgál az operaházak munkarendjéhez. Ő vezette be a szólóegyüttes, valamint zenekari próbák azóta általánosan követett rendszerét, és a zenekari hangszercsoportok elhelyezése is legnagyobbrészt az általa kialakított elv szerint történik. 1816-ban a drezdai német opera vezetésével bízták meg, ahol élete végéig kemény küzdelmet kellett folytatnia az akkor még uralkodó helyzetet élvező olasz opera hatalmasságaival. 1826-ban Londonba szólitotta egy igen előnyös szerződés. Itt halt meg, az Oberon betanítása közben. Zeneszerzői működésének súlypontja az opera területére esik. Első műveivel nem ért el különösebb visszhangot, a Bűvös vadász azonban egycsapásra ismertté tette nevét. A prózai párbeszédekre és zeneszámokra tagolódó mű után, amely a korai német romantikus opera legjellegzetesebb képviselője, a végigkomponált formával is megpróbálkozott. Az Euryanthe és az Oberon világosan mutatja operareformátori törekvéseit, amelyek igen határozott céltudatossággal irányulnak a zenedráma megteremtésére. Művészete méltó helyet foglal el Mozart és Wagner életműve között. (Till Géza)