Virtuozitás, magasságok, karikatúrák és mitológia a BFZ régizenei koncertjén. Az együttes élén ismét a barokk zene brit specialistája, Jonathan Cohen áll, a korabeli gesztika ezúttal is Sigrid T’Hooft szakértő irányításával készül. Bach legnépszerűbb kantátájának és Telemann Inóról szóló alkotásának komoly kihívást jelentő szoprán szólóját Carolyn Sampson énekli, akivel kapcsolatban a The Guardian kritikusa friss hangszínét, remek technikáját és finom érzékiségét hangsúlyozza. A Bach-kantátában – akárcsak a brandenburgi versenyben – a trombita is kiemelt szerepet kap. Hara Fruzsina egykor a Zeneakadémia első női trombitahallgatója volt, ma a világ legjelentősebb zenekaraival játszik. A virtuóz szólók mellett az esten az is kiderül, hogyan látta Telemann a különböző nációk karakterét és zenéjét.

Van-e találóbb választás szeptember 29-ére, mint az eredetileg talán Szent Mihály tiszteletére írt Bach-kantáta? Persze, ahogy a kotta is jelzi, a mű „et in ogni tempo”, vagyis bármikor játszható. Ez Bach egyetlen olyan kantátája, amely szoprán hangra és trombitaszólóra íródott. A nyitóária hegedűvel kiegészülő virtuóz párbeszéd. Feltűnően dallamos és kifejező recitativo vezet át a második ária intim könyörgéséhez. A művet versenyműszerű korálfeldolgozás és fugális, vidám alleluja zárja.

Bach ekkoriban a lipcsei Tamás-templom „középszerű” zenei vezetője volt, miután a „legendás” Telemann nem vállalta a felkérést. A végtelenül népszerű Telemann sok száz műve között számos zenekari szvit található, amelyeket a kezdőtétel után ouverture-nek (nyitánynak) is neveznek. És bár a komponista nem járta be a világot, mégis jól ismerte a népek sajátosságait. „Nemzetek” becenevű darabjában megzenésíti az indulatos törökök, a fiatal és idős svájciak, a moszkvaiak és a portugálok világát.

Bach 1721-ben befejezett hat brandenburgi versenye a barokk concertotermés csúcsteljesítménye. A második darabban trombita, blockflöte, oboa és hegedű alkotja a különleges szólistacsoportot. A nyitótételben a szólisták a legkülönbözőbb kombinációkban játsszák a ritmikus témát. A panaszos andantéban a trombita nem szólal meg, csak a másik három hangszer sóhajtozik. A fináléban aztán újra egyesülnek, szinte teljesen háttérbe szorítva az őket kísérő vonóskart. Sűrűn szőtt, vidám zene zárja a művet.

Telemann 84 évesen írta drámai kantátáját, az Inót. A történet ott kezdődik, ahol Händel Szemeléről szóló operája véget ér. Inó és férje, Athamasz Zeusz kérésére felnevelte Dionüszoszt, magukra haragítva ezzel Hérát. Az istennő őrületbe kergeti a párt: Athamasz vadnak hiszi és lelövi egyik gyermeküket, Inó pedig a tengerbe ugrik a másikkal. Zeusz megmenti és istennővé teszi Inót. A tengerben való hánykolódás érzékeny megzenésítése után mozarti szépségű és dallamosságú dicsőítő ének zárja a kantátát.

Érdekességek: Bach kantátáját 1730. szeptember 17-én Lipcsében mutatták be; Telemann nyitány-szvitje valamikor 1723 előtt, drámai kantátája 1765-ben keletkezett; Bach 1721-ben ajándékozta valószínűleg korábban írt koncertsorozatát Christian Ludwig von Brandenburg-Schwedt őrgrófnak; a Fesztiválzenekar az Inót legutóbb 2012. április 28-án játszotta (szólista: Christine Wolff, karmester: Reinhard Göbel); a többi művet először tűzi műsorára.

Mi történt a művek keletkezése idején? Vitus Bering, orosz szolgálatban álló dán hajós, a Bering-szoros későbbi névadója 1730-ban visszatért Szentpétervárra első kamcsatkai expedíciójáról / 1730. február 11-én Velencében bemutatták Johann Adolph Hasse német zeneszerző Artaxerxész című operáját / Christian Wolff német filozófust, a korai felvilágosodás egyik vezéralakját 1723-ben ateizmus vádjával elítélték, megfosztották egyetemi katedrájától, és elűzték Halléból / Denis Diderot francia filozófus 1765 júliusában befejezte az Enciklopédia szerkesztését / 1765-ben meghalt I. Ferenc német-római császár, Mária Terézia férjeként a Habsburg örökös tartományok társuralkodója / 1721-ben megjelent Montesquieu francia író Perzsa levelek című levélregénye / Antoine Watteau francia festő 1721-ben megfestette Zarándoklás Küthéra szigetére című képét / 1721-ben Milánóban elsőnek vitték színre Antonio Vivaldi olasz zeneszerző La Silvia című operáját