Hogy lehet, hogy eddig nem volt Richard Strauss-maraton? – tehetnénk fel a kérdést. A válasz egyszerű: sok-sok kiváló zeneszerző érdemli meg, hogy köré épüljön a BFZ és a Müpa hagyományos sorozata. De tény, hogy a két korszak határán élt komponista több szempontból is ideális főszereplő egy egész napos rendezvény számára. Nyolcvanöt éve alatt több stílusváltáson ment keresztül, ami végtelenül változatossá teszi életművét. Bravúrosan hangszerelt, számos apparátusra komponált kamarától nagyzenekarig, így darabjaiból nem nehéz színes műsort összeállítani. A zenetörténet egyik legnagyobb mesélője volt: dalaiban, operáiban és szimfonikus költeményeiben mély érzések és emberi sorsok rajzolódnak ki – hol komikus, hol egészen tragikus történetekben.

Csajkovszkij, Dvořák, Beethoven, Schubert, Mozart, Bartók, Bach, Stravinsky, Mendelssohn és Schumann, Brahms, Bernstein, Debussy és Ravel, a duplázó Beethoven, valamint az online megelevenedő Berlioz és Liszt után a romantikus stílus kereteit szétfeszítő, a 20. század szerzőinek példát mutató Richard Strauss lesz a Fesztiválzenekar és a Müpa tizenötödik közös maratonjának főhőse. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem szokás szerint elsősorban a szimfonikus, a Fesztivál Színház a kamaraműveknek, a többi terem és tér pedig az ingyenes koncerteknek és vetítéseknek ad otthont. A fellépők névsora ezúttal is a hazai zenei élet kiemelkedő szólistáiból, kamaraformációiból és zenekaraiból áll majd, és ismét lehetőséget kapnak a fiatal tehetségek is.

Richard Strausst talán az operáiról ismerni legjobban: a Salome és az Elektra végletesen drámai és modern hangvétele után a szerző visszafordult a romantikus stílushoz, ahol szintén emlékezeteset alkotott. Vagy a szimfonikus költeményeiről, hiszen Stanley Kubricknak köszönhetően az Imigyen szóla Zarathustra kezdő ütemeit mindenki ismeri. Vagy a dalokról, amelyek egész életében foglalkoztatták, és amelyekhez felesége, a szoprán Pauline de Ahna nyújtott inspirációt. Esetleg a versenyműveiről, amelyekkel hol kürtös édesapja előtt tisztelgett, hol egy Németországban katonaként állomásozó oboistának adott játszanivalót, hol pedig Mozart és Beethoven iránti szeretetét fejezte ki. Képtelenség egyetlen művet vagy műfajt kiemelni; Strauss semmiben nem elégedett meg kora sablonjaival. Többet, nagyobbat, mélyebbet, újabbat akart.

A kiváló Strauss-karmesterként nyilvántartott Fischer Iván művészeti vezetésével megvalósuló maraton kiváló alkalom, hogy a szerző rajongói szenvedélyüknek hódoljanak, és hogy mindazok, akik eddig ódzkodtak a kiismerhetetlen komponistától, átfogó és megbízható képet (és persze hangot) kapjanak róla.

A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös rendezvénye.