Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar óriási sikert aratott a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A Felsenreitschuléban augusztus 8-án elhangzott koncert műsora Schubert, Kurtág és Mahler műveit vonultatta fel. A hangzás gazdagságát, Fischer Iván interpretációjának hitelességét és a zenekar rendkívüli összjátékát méltató kritikák szerint a BFZ olyan intenzív zenei élményt adott, amely a közönséget az első hangtól az utolsóig magával ragadta. És valóban: a nézők hangos bravózással és álló tapssal köszönték meg az élményt.
A BR-KLASSIK kritikusa, Oswald Beaujean szerint a zenekar már a hangzásával lenyűgözte a hallgatót: „Csodálatos fúvósszólókban gyönyörködhettünk, a vonóskar hangzása bársonyos és lenyűgözően kerek volt, a zenekar és a karmester pedig nagyon-nagyon magas színvonalon muzsikált.”
Schubert Befejezetlen szimfóniájában Fischer és a BFZ „teljes mértékben követte a dallamok áramlását, gyönyörű részleteket tett hallhatóvá, miközben soha nem tévesztette szem elől a nagy ívet”. A kritika ezzel az előadás egyik legfontosabb erényét emeli ki: a részletek iránti érzékenység és a nagyformák biztonságos felépítése egyszerre érvényesült.
A műválasztás különleges jelentőségére az Online Merker kritikája is felhívja a figyelmet. Kurtág György ugyanis gyermekként éppen Schubert Befejezetlenjét hallotta a rádióban, és a mű hatására szeretett bele a zenébe. Így a koncert nyitódarabja nem pusztán egy klasszikus remekmű volt, hanem személyes kapcsolatot is teremtett a százéves magyar zeneszerző és a műsor többi darabja között.
A műsor egyik különleges eleme Kurtág Tétel brácsára és zenekarra című, az 1950-es években komponált műve volt. A BR-KLASSIK szerint a darabon félreismerhetetlenül érződik Kurtág nagy példaképének, Bartók Bélának a hatása, ugyanakkor már megmutatkozik benne a későbbi Kurtág sajátos zenei nyelve is: a romantikus virtuozitás elutasítása és a kis, kifejező zenei gesztusokra való koncentrálás. Lawrence Power brit brácsaművész Oswald Beaujean szerint „csodálatosan gazdag, érzéki brácsahangon, nagy odaadással és meggyőző erővel” szólaltatta meg a művet. A ráadásban, Johann Paul von Westhoff Harmadik szólószonátájának Imitazione delle Campane című tételében Power „lélegzetelállító virtuozitásáról” is tanúbizonyságot tett.
Az Online Merker külön méltatja Fischer Iván karmesteri jelenlétét is: „Fischer Iván mozdulatait a szív és az értelem munkája, végső soron pedig örökölt tehetsége iránti odaadása irányítja. Karizmájának kisugárzása egyszerűen nem engedi el az ember tekintetét.” A kritikus azt is kiemeli, hogy a karmester fiatalos lendülete és a zenészeihez fűződő közvetlen kapcsolata a közönséget is magával ragadta.
Mahler 1. szimfóniája az este másik nagy csúcspontja volt. Beaujean szerint Fischer az alkotást „soha” nem játssza túlzóan, ugyanakkor „rendkívüli részletgazdagsággal, minden szükséges egyértelműséggel és drámaisággal” bontja ki. A finálé pedig meggyőzően jut el ahhoz „az éneklő, himnikus áradáshoz, amelybe a fiatal Mahler első szimfóniáját még töretlenül engedte torkollni”.
Az Online Merker kritikusa még ennél is erőteljesebben fogalmaz: „Fischer a heterogén elemekben gazdag mű tartalmát négy tételben olyan hitelességgel bontotta ki, hogy az valószínűleg még Mahler saját elképzeléseit is felülmúlta volna.”
A zenekar teljesítményéről így ír: „Zenekara szinte megmártózott a földöntúli szépségű hangzásvilágokban, a dinamikai váltásokban, a ritmikai pontosságban, és a magyarokra oly jellemző temperamentumával csaknem a fizikai teljesítőképesség határáig merészkedett.” A kritikus szerint a BFZ „képszerű zenei nyelve” mindenkit magával ragadott, és a Felsenreitschule falait „hátborzongató hangulat” töltötte be.
A koncert rendkívüli intenzitását az Online Merker szerzője a közönség reakciójával is érzékelteti. A hangverseny este 21 órakor kezdődött, és 23:15-ig „lélegzetvisszafojtott figyelemben és feszültségben” tartotta a zsúfolásig megtelt termet. A végén „valóságos ovációlavina” köszönte meg a magyar muzsikusok kivételes teljesítményét.
A salzburgi este fogadtatását talán a BR-KLASSIK kritikájának mondata foglalja össze a legtömörebben: „Ünnepi játékokhoz méltó este volt, amelyet az elragadtatott közönség ennek megfelelő lelkesedéssel ünnepelt.”
Az Online Merker kritikusa pedig személyes hangon zárja írását: „A magyaroknak ezért nem lehetünk eléggé hálásak. Én magam, magyarként, elismeréssel hajolok meg ennek a zenekarnak a teljesítménye előtt. A közönség ünnepelt!”
Források:
