„A Sosztakovics gyönyörű volt és megrendítő.”

„Micsoda művészek üldögélnek a zenekarban!”

„Mindig zavarban vagyok: ki vagyok én, hogy laikusként szövegesen értékeljek jelentős, nem ritkán zseniális művészeket. Mindazonáltal a tegnap esti koncert egészen elképesztően erős volt.”

„Csodálatos és különleges koncert volt.”

„C. P. E. Bach szimfóniája friss előjátéka a klasszikusoknak, egyben izgalmas ellentéte az akkor uralkodó rokokónak, technikai nehézségeit a vonóskar szinte észrevétlenül abszolválta, a zenei élményt semmi sem akadályozta. Daniel remek instruktor is.”

„A Mendelssohn-gyerekek (nem tudjuk, mennyi Felix és mennyi Fanny része a műben) d-moll hegedűversenye alig hallható hangversenytermekben. Kádár István érzékeny, stílushű, tökéletes előadása a legjobb reklám hozzá a jövőben. A szünet utáni három darab egybefonódó, érzelmeket korbácsoló előadása nagyszerű értelmezése annak, hogy vannak hangversenypillanatok, amikor inzultus a darabközti tapsos szünet. Enélkül emelte még magasabbra az este élményét az együttes. Köszönjük!”

„A négy darab kiválasztása remek ötlet volt! A szinte „attacca” összekapcsolás (Mozart-Sosztakovics-Beethoven) hihetetlenül hatásos volt, a művek hangulata nagyon összeillett! A hegedűverseny Kádár István fenomenális előadásában hangzott el. A második rész három darabjában a szívfacsaró érzelmek tökéletes kifejezése mellett a BFZ ismét bebizonyította, hogy olyan pianókra képes, ami egyedülálló!! Köszönöm az estét!”

„Csodás volt, feltöltött energiával.”

„A koncert olyan különleges összeállítású volt, hogy a közönség-élmény felépítése is rendhagyó magatartást kívánt az előadóktól. Daniel Bard minden porcikájával „uralta” a helyzetet, művésztársaival megteremtették az élmény folyamatosságát. Köszönjük!”

„Kiemelkedően gyönyörűséges élmény volt. Ilyen fantasztikusan megszerkesztett hangzásvilág! Szépséges volt Mendelssohn d-moll hegedűversenye, és megrendítően szép a Mozartból ívelt Sosztakovics mű.”

„Nagyon tetszett a tegnapi koncertnek elsősorban az első fele. Daniel Bard és Kádár István játéka egyaránt briliáns volt. A BFZ egyik erőssége épp az, hogy gyakorlatilag bármelyik tagját kiállíthatja szólistaként. Nem először tapasztalom, hogy a zenekar tagjai mennyire „aládolgoznak” a soraikból kikerülő szólistának és mennyire örülnek a sikerének – ez tényleg szívmelengető.”

„Kádár István zseniális. A koncertmester úgyszintén.”

„A C.P.E. Bach szimfóniánál még nem sejtettem, hogy életre szóló élményt fog jelenteni ez a koncert, a koncertek nyitó darabja mindig áldozatul esik kicsit a ráhangolódásnak nálam. Aztán jött Kádár István, aki úgy játszotta a fiatalkori Mendelssohn-hegedűversenyt, hogy az ember sem azt nem értette, hogy miért nem adják elő ezt a művet gyakrabban, sem azt, hogy miért nem a szólókarriert választotta. Ami azonban igazán különlegessé tette a játékát az számomra az volt, hogy ez a produkció tökéletes megtestesülése volt a BFZ lényegének: Kádár István szólistaként egyszerre volt lenyűgözően virtuóz és a zenekar tagja; egyedi, összetéveszthetetlen módon, de mégis a zenekarból szólt – és úgy sejtem, ennek csak kisebb részben volt az oka az, hogy a hangszere nem egy különleges hangú Stradivari, hanem a BFZ-s hangszerarzenál egy darabja volt. Ami a szünet után jött, az nem sokszor történt még meg velem: az attacca játszott három darab teljesen magába rántott, megszűnt a külvilág, csak a ZENE volt, olyan intenzív zene, aminek egy hangját sem mulaszthatom el, annyira nekem szól és annyira, túlzás nélkül életbevágóan fontos, amit közöl. Olyan érzés volt, mintha most hallanék először zenét; ugyanakkor egyszerre volt ismerős (hiszen mindegyik szerzőnek sok darabját ismerem) de új, ismeretlen dimenziókat feltáró is. Nagyon jó lenne tudni, ki állította össze a műsort!”

„Köszönöm újra az élményt, mindig örömünnep a készülődés, amellyel az indulást megelőző óráim telnek. A Concertino koncerten hallott művek közül a legnagyobb élményt a Sosztakovics-mű szenvedélyessége és végletekig ható érzelmi hullámvasútja jelentette. Bevallom, nem nagyon ismerem a szerző munkásságát, de annyira eleven és magával ragadó volt az előadáson, hogy elhatároztam: barátkozást kezdek vele. Köszönöm, hogy elvezetnek a művészetükkel általam ismeretlen tájakra, mert rengeteg felfedezni való van ott is. Nagyon hálás vagyok azért az érzelmi földindulásért, amit a koncertjük okozott bennem.”

„A koncert méltán koronázta meg az egész 2025–26-os gyönyörű évadot! Koncertmesterünk, Daniel Bard fantasztikusan vezette a zenekart, amelyből az egész este során olyan ellenálhatatlanul szabadultak fel az energiák, hogy azokkal feltöltődve talán a közönség is kihúzza valahogy szeptemberig a nyári szünetet. Kádár István valószínűleg a BFZ egyik legszerényebb művésze. Tudjuk azt is, hogy népzenében ő a „Király”, ahogy azt pestiesen mondják. Nagyon örülünk, hogy ezúttal hallhattuk Mendelssohn-interpretációját, amellyel annak idején először nyerte a meg a Végh Sándor Versenyt. A koncert második felét soha nem fogjuk elfeledni! Mozart általunk is ismert c-moll fúgáját ilyen intenzíven még életünkben nem hallhattuk. Sosztakovics Kamaraszimfóniáját ugyan nem ismertük, de ez mindannyiunk szerint a koncert csúcspontja volt. A Beethoven-tételnél már semmi dolgunk nem akadt, csak a könnyeinkkel küzdelmet folytatni. Óriási ötlet volt az egész félidőt egyben (taps nélkül) eljátszani. Az üzenet az volt, hogy a szépség egy és oszthatatlan, s ez kortól függetlenül folyt át a három komponistában, s a MI ZENEKARUNK-nak köszönhetően mindannyiunkban, akik ott lehettünk aznap este a Zeneakadémián. Kellemes és sikeres nyarat kívánunk! A szeptemberi viszontlátásig!”