Vízkereszt, vagy amit akartok (Belasco Theatre): Ez az a Shakespeare-darab, amely úgy megmosolyogtat, hogy a végén már szinte fáj. Olivia szerepében Mark Rylance mesteri alakítást nyújt — derűs, mulatságos, rokonszenvet keltő, és csodálatosan részletgazdag, Samuel Barnett Violája és Paul Chahidi Mariája szintén csupa élvezet „szoknyaszerepben”. A „historikusan tájékozott előadás” minden részletében káprázatos, a zenétől a díszletig. Üvegfigurák (Booth Theatre): John Tiffany rendezése gyönyörűen kiemeli Tennessee Williams klasszikus művének poézisét . Laura szerepében Celia Keenan-Bolger mélyen emberi alakítást nyújt, Amanda szerepében Cherry Jones uralja a színpadot, Zachary Quinto pedig magával ragadóan formálja meg Tom nyughatatlan figuráját. “Parsifal” (Metropolitan Opera): François Giraud új rendezése döbbenetes képi világot idéz, benne Amfortas sebének egész színpadot betöltő ábrázolásával, amihez fenséges zenei megvalósítás társul. A karmester Daniele Gatti, Jonas Kaufmann a címszerepben ragyogó Wagner-énekesnek bizonyul, Rene Pape Gurnemanza az énekesre jellemző, erőteljes alakítás, Katarina Dalayman Kundryja megnyerő, Peter Mattei pedig megindítóan énekli Amfortas szólamát. “Two Trains Running” (Two River Theater): August Wilson darabja a szegények életéről szól. 1969-ben, Pittsburgh-ben, egy afrikai-amerikai közösségben játszódik. Ruben Santiago-Hudson rendezésében a darab érzékeny interpretációt kapott. “Good People” (George Street Playhouse): David Saint minden szempontból kielégítő és gondolatébresztő tolmácsolását láttuk David Lindsey-Abaire darabjának, amely egy dél-bostoni nő portréját rajzolja fel barátai és szomszédai közegében. Ellen McLaughlin árnyaltan alakítja Margie szerepét. “The Electric Baby” (Two River Theater): Stefanie Zadravec új darabja mesterien szövi cselekményét, amelyben szó esik kapcsolatokról, családról és véletlenről, s mindezek együtt egy elbűvölő sztorit adnak ki., amelyben van gyász, bánat, empátia, némi jól adagolt humor, folklór, s mindez egyedülálló, őszinte bensőséges hanggal társul. May Adrales megható előadást rendezett, erős szereposztással. “A Gentleman’s Guide to Love and Murder” (Walter Kerr Theatre): Steven Lutvak és Robert L. Freeman új musicalje egy olyan emberről szól, aki a meggazdagodás érdekében mindenre képes. Elragadó alakítások, bravúros teljesítmények. Jefferson Mays bámulatba ejtő gyorsasággal bújik egyik jelmezből a másikba, Bryce Pinkham a gyilkos, Monty Navarro szerepében elbűvölő Lisa O’Hare kitűnő a boszorkányszerű Sibella bőrében, Lauren Worsham csodálatos, mint Navarro menyasszonya és kuzinja, a szende Phoebe. “Tovarich” (The Shakespeare Theatre of New Jersey): A New Jersey-i Shakespeare Színház művészeti igazgatója, Bonnie J. Monte kincsre bukkant, amikor meglelte Jacques Deval elfeledett, 1933-ban írott “Tovarich,” című darabját. “Le Nozze di Figaro” (Mostly Mozart Festival): Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar élén mutatta be Mozart operáját, amely egyfelől megcsillogtatta jellegzetes karmesteri erényeit, - és amelyből kitetszett, hogy két évvel ezelőtt látott Don Giovanni-rendezése nem egyszeri ügy volt. Díszletként használta a zsinórpadlásról lelógó jelmezeket, amelyek segítségével a szereplők egymás személyiségébe bújtak — amivel kihozta a mű identitással és autoritással foglalkozó rétegét is, friss interpretációját adta a Figarónak. “A Midsummer Night’s Dream” (Metropolitan Opera): a Benjamin Britten-centenárium alkalmából a Met új, lelkesítő előadását állította ki a komponista Shakespeare vígjátékából készített operájának. A partitúra James Conlon vezényletével lendületes tolmácsolásban szólalt meg, amely kiemelte a zene színgazdagságát. Az énekesek – köztük az Oberont alakító karizmatikus kontratenor, Iestyn Daviestől a Zuboly szerepében ellenállhatatlan Matthew Rose-ig és a legkisebb mesteremberig egytől egyig hozzájárultak a mű varázsához. Ebben az évben elég sok kiemelkedő produkció született, úgyhogy a tízes lista nem tűnik elégnek, ezért szeretnék még rávenni egy megható, és bámulatosan kivitelezett, kamarajellegű előadást, a Luna Stage „A Moon for the Misbegotten” című produkcióját, és a spektrum túlsó végéről pedig a „Pippin” című Broadway-musical pompás előadását, valamint ugyancsak a Broadway „Matildáját”, a Paper Mill Playhouse “Thoroughly Modern Millie,” és a McCarter Színház “Proof” című előadását, amelyek ugyancsak kimagaslottak az idén látott színházi esték közül. Ronni Reich nj.com