2018. március 8.

Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Falstaff-produkciója elképesztő mennyiségű pozitív energiát mozgatott meg. A Marco Gandinivel közösen rendezett, kiemelkedő nemzetközi szólistagárdát felvonultató Verdi-opera lenyűgözte a közönséget. Megosztunk Önökkel néhányat a visszajelzésekből.

"Amikor olyat lát és hall az ember a színházban, mint én ma este Fischer Ivánéban, akkor hirtelen semmi nem számít: se betegség, se gonoszság, se butaság, se országrontás. Ilyennek képzelem a Fesztiválzenekar 1983-as alakuló koncertjét Kocsis kalauzzal, ahogy füttyög és Fischer Ivánnal, ahogy pihekönnyed mozdulatokkal, szinte észrevétlen maga köré rendezi a zenét és a világegyetemet. Zenakar, amely kórus és tündesereg a windsori erdőben; meseszép, szellemes és telibe találó jelmezek az éjszakában világítók körtékkel és koszorúkkal; édes, könnyed, jó humorú énekesek élükön egy olyan Falstaffal (Nicola Alaimo), aki után mást elképzelni a szerepben képtelenség; ármány és fondorlat, melyben a póruljárt a végén azért mégis utoljára nevet, de ekkor már nevet mindenki, mert mese volt, most meg béke van és vidámság. S az egész kavalkád közepén a főkobold, aki hol kocsmárosként bort mér hősünknek, hol az intim titkok elsuttogásakor hagyja magát félbehajtani az énekes által, kinek voltaképp ő dirigál, hol összekacsint az arcába tolakvó szólistákkal, mielőtt beinti őket egy különösen pergő nyelvű quartetthez. Egy kobold, aki ide-oda ugrál és pattan, hogy sose legyen útban, de mindig képben legyen: Fischer Iván, aki nemcsak dirigálja, hanem rendezte is a ma esti varázslatot (Marco Gandini segítségével). Életre szóló élmény!" Lengyel Anna, dramaturg

"Nincs rá szó, hogy milyen gyönyörűséges volt élőben résztvevője lenni ennek a csodának. Nagyon jók voltak az énekesek, fenomenálisak a zenészek világító kalapjukkal, lélegzetelállító. Iván a közönségnek is beintett, hogy szünet van, kimehetünk, nekem ez a világ nyolcadik CSODÁJA volt, köszönöm, hogy részese lehettem. Ivánt még nagyon sokáig áldja meg az Isten erőben, egészségben, hogy sokáig élvezhessük még az általa nekünk adott csodákat." Sztasák Mihályné, közönségünk tagja

"Aki teheti, menjen el holnap Falstaffot nézni a Müpába, mert valami olyasmit láthat és hallhat, ami a világon nincsen. Sehol, legalábbis egyelőre sehol, mert valamikor lesz belőle Vicenzában operafesztivál, de holnap csak itt, és az mégiscsak közelebb van." Fáy Miklós kritikus a premier után

"Kár, hogy nem tudom fokozni azt a szót, hogy fantasztikus! Köszönet érte!" Garics Csilla, a közönség tagja

"Köszönjük, köszönjük, köszönjük BFZ! A zenészeket külön gratuláció illeti a hangszeren kívüli éneklésért, közreműködésért. A vendégművészek egy nagy fesztivált idéztek, örülünk, hogy ott lehettünk!" Mihályné Molnár Zsuzsanna, a közönség tagja

"Nagyon különleges élmény volt a tegnapi előadás. A mű alapban is mozgalmas, de a rendezés még sokat hozzáadott. Meglepő, hogy ilyen kis területen az énekeseket és a zenészeket milyen jól el tudta rendezni, és hogy mozgatta Fischer Iván. Az különösen tetszett, ahogy ő maga is bevonódott a cselekménybe. Gratulálok!" Barta Zóra, a közönség tagja

"Hol van még a világon olyan zenekar, amelynek zenészei nemcsak kitűnő muzsikusok, hanem részt vesznek a színpadi akciókban és énekelnek is – nem is akárhogyan!? Ez aztán a világszám!" Bertalan Éva, a közönség tagja

"Úgy volt, ahogy Fischer Iván mondta: a zene és a színház eggyé vált." Farkas Mária Felícia, a közönség tagja

"Fischer Iván kulcsszereplővé válik, fontossabbá, mintha az árokban marad, és láthatóan nagyon élvezi, hogy ennyire benne van a történetben. Egészen benne van a zenében is persze – és mi nézők – nem mellékesen – látunk egy boldog embert." Mezei Néző blog (A teljes bejegyzés itt elérhető)