A Budapesti Fesztiválzenekar historikus hangszereken játszó együttese évek óta jelentős szereplője a régizenei mozgalomnak. A barokk gesztikával kiegészített előadások és az operaprodukciók mellett komoly figyelmet fordítanak a divatos repertoárból kiszorult művek ápolására, bemutatására is. Spoletói koncertjén a zenekar Vivaldi frappáns, meseszerű művén keresztül mutatja be, hogyan működött a nemzetközi diplomácia a 18. században. A La Senna Festeggiante (Az ünneplő Szajna) több mint kantáta, de kevesebb mint opera. Az olasz zene kiemelkedő alakja, Vivaldi a velencei francia nagykövet által rendezett összejövetelre írhatta a művet, amelyben zenei nimfákkal, hattyúkkal és szövegében igen kendőzetlen eszközökkel hajbókol XV. Lajos francia királynak. Kötelező hízelgés nagyszerű zenével.

A La Senna Festeggiante Antonio Vivaldi messze a legjobban sikerült serenatája abból a háromból, ami a feltételezhető nyolcból fennmaradt. A hangszeres együttesre és három énekes szólistára írt szűk másfél órás, két részből álló mű egy nemzetek közötti szövetség reményében született 1726-ban. Az igencsak kis sereggel rendelkező Velencének szüksége volt a nagyhatalmak támogatására, így fordulhatott elő, hogy a jól felismerhető itáliai zenei stílusba franciás elemek szűrődtek, mint ahogy az is, hogy a darabban Vivaldi a tizenhat éves XV. Lajost dicsőíti már­már zavarba ejtő lelkesedéssel. A kizárólag pozitív allegorikus karaktereket – Lajos jó tulajdonságait – felvonultató, végtelenül egyszerű szüzsé és szöveg Domenico Lalli munkája, aki Vivaldi több operájának is a librettistája volt. A történet szerint Erény és Aranykor találkozik a Szajna partján, hogy a világ borzalmairól elmélkedjen. A Szajna megszólítja és befogadja őket, majd a három szereplő közösen dicséri Lajos nagyságát.

Vivaldi zenéje egészen magas szintre emeli ezt az ügyetlen lobbizást. Az áriák, amelyek hol a folyó hömpölygéséről, hol a viharról szólnak, kifejezőek, a vokális szólamok instrumentálisan virtuózak, a kettősök líraiak, a hangszeresek szólisztikus megjelenései frappánsak. A franciás elemek (például a második rész nyitánya) mellé Vivaldi sokat emelt át korábbi műveiből is, s az eredmény gyakran jobb, mint a forrás.

A koncerttermek színpadán ritkán előforduló műben fellép a kiváló fiatal magyar énekesnő, Baráth Emőke is, aki a barokk zene nemzetközileg elismert szakértője. Philippe Jarousskyval közös fellépései és lemezei, valamint a Warner Classics-Erato lemezkiadóval kötött hosszútávú együttműködése csak néhány a zenei minőségét garantáló tények közül. Nevéhez – és a Budapesti Fesztiválzenekar nevéhez – kötődik a mű magyarországi bemutatója is.