Új imázskampányt indított a Budapesti Fesztiválzenekar. A kampány fő üzenete, hogy a komolyzene mindenkié, és a klasszikus zene körüli vélt vagy valós határokat a BFZ folyamatosan feszegeti.
„A komolyzene csak komoly uraknak és hölgyeknek való. Komolyzenére nem bulizunk farmerban! A hangszerekhez nem szabad hozzányúlni!” – sok előítélet létezik a klasszikus zenével kapcsolatban, és sokan tartanak is tőle, ami érthető: kevesen annyira szerencsések, hogy klasszikus zene közelében nőhettek fel, esetleg tanulhattak is hangszeren játszani. Akinek pedig nincs fiatalkori tapasztalata, kihívásnak érezheti közel férkőzni a koncerttermekhez. Melyik darab való nekünk, mikor nem szabad tapsolni, mire kell figyelni – olyan kérdések ezek, amelyek a zártság érzetét kelthetik a laikusokban. A Budapesti Fesztiválzenekart közel 40 éve kettős cél vezérli: a lehető legjobb minőségben és a lehető legtöbb emberhez eljuttatni a klasszikus zenét. Már 1983-as alapításunkkor tudtuk, hogy ezen célokat csak a határok áttörésével tudjuk elérni – ehhez akkor még a földrajzi határokat, a vasfüggönyt is bontogatni kellett, ma már „elég” a sablonok és a társadalmi korlátok ellen küzdeni. Ezért missziónkat hirdetve indítottunk egy kisfilmre épülő kampányt. A fél- és másfélperces verziókban készült film érdekessége, hogy egyetlen másodpercet sem forgattunk hozzá, kizárólag régebbi felvételeinkből állítottuk össze. A képsorok megmutatják, ahogy Hangszerkóstoló programunkon a BFZ muzsikusai gyerekeknek mesélnek a hangszereikről, ahogy a TérTáncKoncerten több száz hátrányos helyzetű fiatal táncol együtt, ahogy nagyzenekari hangversenyünkön táncra perdül két zenész, ahogy kamaraformációink mennek el budapesti házakba, ha a közönség nem jöhet a koncerttermekbe – minden képkocka igazolja, hogy a Fesztiválzenekar számára valóban fontos, hogy a komolyzene örömében mindenki osztozzon. Az imázsfilm a zenekar újévi Himnusz-előadásának felidézésével zárul, az RTL Klubon látott különleges szilveszteri kórust a középpontba helyezve, amelyben az éneklő zenészek mellett többek között fogyatékossággal élők, ápolónő és rendőr, Krisna-tudatú hívő és roma kislány is helyet kapott.
„A Budapesti Fesztiválzenekar mindig is híres volt arról, hogy feszegeti a határokat, akár zenei értelemben, akár a koncertekhez való hozzáférést tekintve: ennek is köszönhető, hogy ismét a világ 10 legjobbja közé a sorolták a BFZ-t, és lassan 40 éve töretlen a sikerünk földrajzi határainkon innen és túl. Büszkék vagyunk rá, hogy egyszerre szeretnek minket a Carnegie Hallban és Gagybátorban, nyugdíjasotthonokban és a Müpában” – mondta Erdődy Orsolya, a zenekar menedzser-igazgatója.
A határok feszegetésének része az Iván mesél című új koncertsorozat is. A hangversenyekre elsősorban azokat várják, akik kevéssé jártasak a komolyzenében, de szeretnének elmélyülni benne, és otthonosan mozogni a koncerttermek világában. A hétvégi, délutáni koncertekre Fischer Iván, a BFZ zeneigazgatója és az új koncertforma megálmodója a csodálatos zenéken túl azokhoz kapcsolódó izgalmas, a tőle megszokott könnyed humorral fűszerezett történetekkel is készül, és kérdezni is lehet őt a helyszínen SMS-ben.
A BFZ idén is felkerült a BBC Classical Music TOP10-es listájára, amely a világ legkiválóbb szimfonikus zenekarait tünteti fel ábécésorrendben. A listán olyan nagy presztízsű zenekarok szerepelnek, mint a Berlini, Bécsi és Los Angeles-i Filharmonikusok, vagy a Londoni Szimfonikus Zenekar. A magazin rövid méltatásában külön kitér a BFZ nagy sikert hozó Mahler-felvételeire, és a sokféle stílust és korszakot megszólaltató zenekar sokszínűségére, amire az új kampány is épül.
A kommunikációs kampányt a McCANN Budapest reklámügynökség készítette. A kisfilm mellett a kreatív koncepció rádiószpot formájában, illetve online és nyomtatott sajtóban látható hirdetéseken is fut, utóbbiakon a Himnusz civil énekesei a zenekar egy-egy zenészével láthatók párban a komolyzenét övező sztereotípiákat megkérdőjelező szövegek mellett.
A kampányfilm ezen a linken érhető el, narrációjának szövege alább olvasható:
Azt mondják, a komolyzene komoly uraknak való.
Mondom komoly uraknak és hölgyeknek.
Ilyen magas művészethez magasra kell mászni.
És nincs házhoz szállítás.
A legjobban kemény széken és kosztümben jön át.
Évszázados dallamokat hallgatsz síri csendben.
Minden. Alkalommal. Ugyanúgy. Pont, ahogy a nagymamád lánykorában.
Komolyzenére nem bulizunk, pláne nem farmerban.
Minden hangszer múzeumi darab.
Ne is álmodj róla, hogy megérintheted!
Az csak a kiváltságosoké.
Az átlagember sosem érhet fel hozzá.
Mi pedig abban hiszünk,
feszegetni kell a határokat, hogy mindenki beférjen.
Mert a komolyzene mindenkié!
