hun/ eng
keresés
kosaram
vilde-frang026-cmarco-borggreve-2100x900

Program

Gerald Finzi:
Levélhullás, Op. 20

Johannes Brahmsbio:
a-moll kettősverseny hegedűre és csellóra, Op. 102

SZÜNET

Hector Berliozbio:
Fantasztikus szimfónia, Op. 14

Közreműködők

Vezényel

Szólista

További információ

Az esemény körülbelül 2,5 óra hosszúságú.

Programfüzet megtekintése

Az eseményről

Vilde Frang és Truls Mørk egy produkcióban, Gerald Finzi először a BFZ műsorán – izgalmas és változatos koncerttel tér vissza a zenekar élére Mark Elder karmester.

A Magyarországon alig játszott brit szerző, az elsősorban kórusműveiről ismert Gerald Finzi Levélhullás című darabja először szólal meg itthon. A mindkét világháborút átélő, a város zajától vidékre, az almatermesztésbe menekülő Finzi elégiájában megjelenik az egész életműre jellemző átfogó szomorúság, a komor líra és a pasztorális nyugalom is. A Levélhullás egy kamaraszimfónia részének készült, végül azonban önálló zongoraduóként, később szimfonikus darabként nyerte el végleges formáját.

„Az a mulatságos ötletem támadt, hogy versenyművet írjak hegedűre és csellóra” – írta Clara Schumann­nak Brahms. A kettősverseny célja az volt, hogy megbékítse haragban lévő régi jó barátját, a hegedűvirtuóz Joachim Józsefet. A darab, melyben a csellószólam Brahmsot, a hegedűszólam Joachimot szimbolizálja, elérte a kívánt hatást. Az egymással társalgó két szereplő a műben és az életben egyaránt közös hangra talált. Ezúttal két norvég szólista lép színpadra: a „teljességgel elbűvölő” Vilde Frang és Truls Mørk, aki a The Strad szerint „az első hangtól az utolsóig lenyűgözi a közönséget”.

A manchesteri Hallé Zenekar zeneigazgatója, a brit Mark Elder, aki saját vezénylési stílusát erős öniróniával egyszerűen „izzadósnak” titulálja, a koncert második felében valóban izzasztó feladatot vállal. Berlioz öttételes Fantasztikus szimfóniája a romantika első sikeres válasza Beethoven szimfóniáira. A terjedelmes programmal ellátott művet Berlioz saját szerelmi kudarca ihlette; az imádott nőt egy vezérmotívum szimbolizálja, amely más­más alakban valamennyi tételben feltűnik.