Liszt Ferenc alapvetően hangszeres gondolkodású zeneszerző volt, hiszen alkotói fantáziájára a zongora lehetőségei gyakorolták a legerősebb hatást. Ugyanakkor az énekhang világa sem állt távol tőle, és a vokális zenén belül a kórusmuzsika műfajait is szívesen művelte. E területen különlegesnek számítanak férfikari kompozíciói. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös Liszt–Berlioz-maratonjának hangversenyén a Szent Efrém Férfikar Bubnó Tamás vezetésével a liszti termés e fejezetéből kínál ízelítőt.

A férfikari kultúrára a 19. században sok helyütt rátelepedett egy olyan repertoár, amely lapos, dalárda-hangvételű művekkel kedvetlenítette el az igényesebb kompozíciókra vágyókat. Emiatt később, még a 20. században, Kodály írásaiban is fellelhetjük nyomát a férfikarral kapcsolatos fenntartásoknak (holott maga is alkotott ebben a műfajban). Amit azonban Liszt tár elénk férfikari műveiben, maga az átszellemült nemesség, tisztaság, a legkifinomultabb ízlés. A hangversenyen felcsendülő kompozíciói vallásos alkotások, meghatározó bennük Liszt őszinte és mélyről fakadó hite, fontos elemük a sallangtalan egyszerűség és a gregorián hatását is felmutató régiességnek egy olyan fajtája, amely – éppen az eszköztár végletes redukciója által – olykor kifejezetten modern hatású, előremutató.

A Szent Efrém Férfikart 2002-ben alapította és máig vezeti Bubnó Tamás karnagy. A bizánci rítusú keresztény vokális örökség bemutatása mellett művészi tevékenységükben fontos szerepet tölt be a magyar férfikari hagyomány, Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti műveinek ápolása. Számos fesztiválon léptek fel, hanglemezeiket a kritika nagyra értékeli.

A Liszt–Berlioz-maraton a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa Budapest közös rendezvénye.