Képzeljük el, hogy Észtországban vagyunk, elsétálunk egy családi ház ablaka előtt, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy Bartók szól a nappaliban. Vagy esetleg Kodály. Paavo Järvi világjáró észt karmester úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a magyar zene közelsége. Január 12-13-14-én a Müpában vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart. A hvg.hu interjúja.
hvg.hu: A Huffington Post kritikusa egyszer azt írta: ha valaha is belefáradna a vezénylésbe, humoristaként még mindig nagy jövő állna Ön előtt. Kacérkodott már a gondolattal?
Paavo Järvi: Egy biztos: nevetés nélkül nem élet az élet!
hvg.hu: Ezek szerint vezénylés közben is humorizál.
P. J.: Naná! A zene tele van emberi gesztusokkal, aminek a humor is része. Használom is, amikor csak alkalmam adódik rá.
hvg.hu: Most a japán NHK-t vezeti, korábban az Orchestre de Paris zeneigazgatója volt. Van különbség egy európai, egy amerikai vagy egy ázsiai együttes között?
P. J.: Persze hogy van, ezek elő is jönnek zenélés közben, és nem csupán a kulturális különbségek miatt. Mindegyik zenekar visszatükrözi a saját országára jellemző személyiségjegyeket.
hvg.hu: Bárhol jár, sohasem téveszti szem (és szív) elől az észt zene népszerűsítését. Mitől olyan különleges az észt zenei hagyomány?
P. J.: Az észt zene zeneszerzőnként és korszakonként nagyon különböző, rendkívül szerteágazó és sokféle. Az észt zene nagyköveteként feladatomnak érzem, hogy megismertessem a világgal ennek a kis országnak a zenéjét és művészetét.
hvg.hu: Lát kapcsolatot a magyar és az észt zene között? Ha jól tudom, sokat tanult a magyar zenéről az édesapjától.
P. J.: Egyetlen közvetlen kapcsolat van a magyar és az észt zene között: mindkét ország nyelve a finnugor nyelvcsaládból származik, ami erős hasonlóságokat teremt. A magyar zene kisgyerek korom óta jelen van az életemben. Bartókot, Kodályt és sok más magyar szerzőt hallgattunk. A magyar zenével, sőt, magyar karmesterekkel nőttem fel.
