hun/ eng
keresés
kosaram
Halle aux grains_Toulouse
Naptáramhoz adom

Turné: Britten, Liszt, Beethoven

Kantorow, Fischer

2020
Október23 18:30
Naptáramhoz adom

Program

Benjamin Brittenbio:
Simple Symphony, Op. 4


Liszt Ferencbio:
2. (A-dúr) zongoraverseny, S. 125

Ludwig van Beethovenbio:
4. (B-dúr) szimfónia, Op. 60

Közreműködők

Vezényel

Közreműködik

További információ

Az esemény körülbelül 2,5 óra hosszúságú.

Az eseményről

Egy csodagyerekként induló szerző, egy virtuóz karriert zeneszerzői pályára cserélő zongorista és egy saját hatalmasságának terhével küzdő komponista kerülnek koncertünk középpontjába. A hangversenyt nyitó Britten-darab korai tématöredékeket idéz meg játékosan. Beethoven gyakran háttérbe szorított remekműve előtt Liszt Ferenc versenyművében a „zongora fiatal cárja”, a Fanfare Magazine hasábjain „Liszt-reinkarnációnak” nevezett Alexandre Kantorow csatlakozik a BFZ-hez.

Britten 1933-ban, húszévesen úgy döntött, kidolgozza gyerekkorában komponált nyolc tánctémáját. Párba rendezte őket, és megszületett a négytételes, vonósokra írt, Britten brácsatanárának ajánlott Simple Symphony. A tételek alliteráló címeket kaptak, magyarul valahogy így: Bombasztikus bourrée, Pajkos pizzicato, Szenvedélyes sarabande és Furfangos finálé.

Az 1840-es évek végén Liszt visszavonult a zongoravirtuózi pályától, udvari karmesterként Weimarban telepedett le, és zeneszerzői figyelmét az addig elhanyagolt szimfonikus műfajok felé fordította. Az A-dúr zongoraverseny 1857-es bemutatóján már csak a karmesteri pódiumra lépett fel, a zongoraszólamot egyik tanítványa játszotta. Bár a mű egytételesnek hangzik, több szakaszra tagolható. Liszt egyetlen bensőséges és lírai alapgondolatra fűzi fel a darabot úgy, hogy minden alkalommal más-más karakterben és tempóban hozza vissza a témát, utoljára a fináléban rezes fanfárként.

Beethoven 4. szimfóniája 1806 nyarán született. A szerző épp Karl von Lichnowsky herceg sziléziai birtokán töltötte vakációját, ott találkozott Franz Oppersdorff gróffal. Őt annyira lenyűgözte a zeneszerző 2. szimfóniája, hogy komoly összeget ajánlva felkérte, komponáljon neki új darabot. „Karcsú görög lány két norvég óriás között” – mondta Schumann a végeredményről, utalva a műnek a 3. és 5. szimfóniához képest könnyed (és ezzel Oppersdorff ízléséhez igazodó) hangvételére. A lassú bevezetéssel induló, majd apró motívumokból építkező gyors nyitótételt Beethoven egyik legpoétikusabb lassú tétele követi, majd egy – a menüett kereteit jócskán szétfeszítő – scherzoszerű muzsika vezet a fináléhoz, ami igazi zenei perpetuum mobile.