Április 5-én jelent meg a Fischer Iván dirigálta Budapesti Fesztiválzenekar legújabb lemeze a Channel Classics kiadónál. A korong Beethoven harmadik, Eroica szimfóniáját és a Coriolan-nyitányt tartalmazza. A felvétel 2023 nyarán készült a Rumbach utcai zsinagógában, néhány nappal azelőtt, hogy a zenekar több mint tízezer ember előtt is előadta a szimfóniát a Hősök terén.
A megjelenés rögtön élénk érdeklődést keltett, az Apple Music felületén a szimfónia első tételét már több mint 50 ezerszer játszották le, számos online fórum kiemelte, ajánlotta és megosztotta a hírét. Az első hetek brit, német és spanyol kritikai visszhangja is rendkívül elismerő. A zenekritikusok a korhű értelmezések korában üdvözlik egy régebbi, klasszikus interpretációs stílus visszatértét.
Fiona Maddocks a The Guardian oldalán „friss és erőteljes” értelmezésként jellemzi a felvételt. „Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar inspiráló alapítója soha nem hajlott rá, hogy elrejtse érzelmességét, vagy hogy ilyesmire buzdítsa zenészeit.” A kritikus a szimfónia egészének hangzását és a zenekar szólamait egyaránt kiemelkedőnek találja: „A vonósok élénken szólnak, a réz- és fafúvósok személyiséggel telten, a kürtök kellő hősiességgel”. A The Times oldalán Geoff Brown értékeli az előadást, amely „a nyitó allegro tüzes és friss megszólalásában és a scherzo táncos színeiben a legkiválóbb. (Ó, azok a pompás vadászkürtök!)” – sóhajt fel a szerző.
A The Classic Review oldalán Tal Agam elemzi részletesen a lemez által képviselt Beethoven-felfogást. „A Budapesti Fesztiválzenekar kiválóan olvasztja össze a szólamokat az együttesen belül, és az egységes hangzást remekül ötvözi az egyéni virtuozitással.” – állapítja meg, és egyenként is elismerően nyilatkozik a szekciókról: „A legközvetlenebbül észrevehető sajátosság az általános zenekari hangzás. A vonósok melegen és kifejezően játszanak, figyelemreméltó vibratóval. A rézfúvós szólam vegyes megközelítést alkalmaz, de nincs jelen a sok korhű előadásra jellemző markáns rusztikusság. A timpani szilárd alapot nyújt, nem nehezedik rá az általános hangzásra. E stílus különösen szembetűnő a nyitótételben, amely azonnal a Beethoven-értelmezés egy elmúlt korszakába repíti a hallgatót; kevésbé lázadó talán, de nemesebb.” Hasonló felvételeket keresve a szerzőnek Barenboim, Wand, Klemperer lemezei jutnak eszébe.
A Der Opernfreund (Operabarát) oldalán Dirk Schauß foglalja össze benyomásait, melyek szerint a lemezen „Fischer a hagyományos pátosz vagy monumentalitás helyett olyan megközelítést választ, amely a mű lírai tulajdonságait hangsúlyozza.” A kritikus a felvétel erényeiről sem feledkezik meg: „A Channel Classics felvételi technológiája is a legnagyobb dicséretet érdemli. Tágas, lélegző hangzásképet hoz létre, amely minden zenei részletet hozzáférhetővé tesz a hallgató számára. A vonósok minden suttogása, a fafúvósok minden jellegzetes hangsúlya tisztán és pontosan rögzült. A felvétel nemcsak a Budapesti Fesztiválzenekar játékát örökíti meg Fischer Iván vezetésével, hanem a koncertterem akusztikus szépségét is megeleveníti.”
A spanyol Scherzo kritikája sem fukarkodik az elismeréssel. "Fischer mindig érzékeny zenész, aki mint jó építőmester tesz a szimfonikus struktúrák előkészítéséért és kidolgozottságáért, világos tervvel és csiszolt hangzással." A lap szerint a BFZ-nek a lemezen hallható „zenekari teljesítménye példaértékű.”
A felvétel hagyományos adathordozón és digitálisan is megvásárolható ezen a linken.
