Hat év után tért vissza Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar a 2800 fős Carnegie Hallba New Yorkba, ahol két telt házas koncertet is adtak. Az első estén a zenekar a koncert nyitányaként kórust alkotva lépett fel egy Arvo Pärt-darabbal, majd a virtuóz Grammy-díjas hegedűművésszel, Maxim Vengerovval adták elő Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét. A hangverseny második felében Brahms 2. szimfóniája szólalt meg, ráadásként pedig az együttes három muzsikusa játszott magyar népzenét a közönségnek.

A turné többi estéjén Mahler grandiózus, 110 perces 3. szimfóniáját szólaltatták meg Gerhild Romberger mezzoszoprán közreműködésével és minden állomáson helyi kórusokkal. „Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar tanulságos felismerésekkel teli utazásra hívta a Carnegie Hall közönségét Mahler egyik ritkábban hallható szimfóniájában” – írta a The New York Times kritikusa, aki szerint bár a koncert bővelkedett figyelemre méltó egyéni teljesítményekben (kiemelve Daniel Bard koncertmester játékát, Szakszon Balázs harsonaművész szólóját és Horváth Bence postakürt-szólóját is), „ebben a szimfóniában a zenekar maga volt az igazán nagy sztár! Fischer és együttesének teljesítménye felért egy maratonistáéval – kecsességük, magabiztos lendületük és érzelmi elkötelezettségük pedig a hosszú út minden pillanatát lebilincselővé tette.”

A The Wall Street Journal szerzője úgy fogalmazott: „A BFZ technikailag magas színvonalú, érzelemgazdag játéka felvillanyozó volt.” Az Arts Journal újságírója még több rendszeres találkozást kívánt a New York-iaknak Fischer Ivánnal, a The New Criterion szerzője pedig többek között azt emelte ki, hogy „a zenekar milyen elképesztően tisztán játszott”, és hogy milyen „emberi” volt ez a Mahler-produkció.

„Mahler titokzatos 3. szimfóniája csak úgy ragyogott a BFZ revelatív előadásában” – olvasható a National Today cikkében. Ahogy pedig a Concertonet szerzője fogalmazott: „Egy különösen hideg téli estén Fischer Iván elérte, hogy a sötét hold ragyogjon, a metsző szél simogató fuvallattá szelídüljön, a fagyos levegőből pedig meleg, barátságos nyári estét varázsolt”. A Broadway World szerzője még tovább ment: szerinte „ez az előadás nem csupán lenyűgözött, újrahangolta az elvárásokat. […] minden tekintetben rendkívüli volt — technikailag kifogástalan, intellektuálisan koherens, érzelmileg pedig elsöprő.”

A Carnegie Hallos duplázás után a zenekar New York legfiatalabb közönségére is gondolt: úgy búcsúztak a várostól, hogy Kakaókoncertet adtak a DiMenna Centerben a Tulipán Foundation szervezésében – a hatás pedig itt sem maradt el.

A Boston Symphony Hall közönsége aztán vérmérsékletéhez képest szokatlan módon szintén hosszú percekig tartó álló ovációval hálálta meg a Fesztiválzenekar játékát. A Boston Classical Review cikke szerint Fischert és a BFZ-t hallgatva az ember úgy érzi, ennél jobban nem lehet eljátszani ezt a szimfóniát. A szerző azt is kiemelte: „nagyon magas szintű összhang van a zenészek között, ami épp úgy tetten érhető bámulatosan rugalmas játékukban, mint magától értetődő szemkontaktusukban.” A Boston Globe „szemléletformáló” előadásról írt, amely „visszaadta az emberek hitét a tavaszban”.

A torontói kritika „színtiszta öröm” felütéssel közölt cikket az együttes koncertjéről, az átélt élményt pedig a szerző, aki a hangverseny minden részletéről szuperlatívuszokban írt, így összegezte: „a BFZ mint a világ egyik legjobb zenekara ismét rászolgált a hírnevére. Finom részletgazdagságuk és eleganciájuk mutatta meg igazán, mi is a zene valójában.” Fischer Iván Torontóban a koncerten kívül a Royal Conservatory Orchestra számára tartott mesterkurzust.

A Fesztiválzenekar márciusban a milánói Scalában és a Berlini Filharmóniában koncertezik egy Prokofjev-programmal, majd újabb nagyszabású koncertkörútra indulnak Kínába, ahol Pekingben, Sanghajban és Tajpejben is fellépnek majd.

Ha itthon szeretnének találkozni a Budapesti Fesztiválzenekarral, a bfz.hu címen tájékozódhatnak koncertjeikről.