Miről ismerhetők fel az igazi nagy tehetségek? Alázatosságukról. Ezen a téren Maria Joao Pires valódi nagyságról tesz tanúbizonyságot. A zongorista rendkívüli muzikalitásán és tökéletes technikáján kívül a zene szolgálatának rendeli alá magát. No és a többiek. Hétfő este az érdeklődők a Victoria Hall-ban Beethoven csodálatos 4. zongoraversenyét hallhatták a szólista előadásában. Maria Joao Pires-t a budapesti Fesztivál Zenekar kísérte Fischer Iván vezényletével. A művésznő játékát a közönség hangos éljenzéssel méltatta, aki az ovációt ráadással köszönte meg. Mi sem természetesebb ennél.  A Migros Classics koncertje elején fellépő fiatal, svájci szopránt azonban már szemüvegben és a kottatartón elhelyezett partitúrával kísérte. Schumann Du meine Seele című műve, amely diszkréten terült ki a digitális bársonyon, a Mrysol Schalit iskolai kórust az érzelmek világába vezette be. A szőke Bâle-i énekesnő temperamentuma és meglehetős önbizalma ellenére a bevezetésként előadott Mozart K70 A Berenice… Sol, nascente című recitativo és ária nem váltott ki a hallgatókból több érzelmet, mint egy kiegyenlítetlen hangon, jól végzett skálázás, a koloratúra magas hangokat hol sikeresen énekelte ki a művésznő, hol szétcsúsztak. A magas szintű zene másutt volt. Fischer Iván gyakorlott érzékenységgel és lendülettel irányította a budapesti Fesztivál Zenekar nagyszerű húros hangszereit. Elbeszélő tehetsége emelte Dvoràk 8. szimfóniáját és Brahms pergő ritmusú Magyar táncok című műve előtt előadott Valcert Takemitsutól. A körvonalak íve, a vonalak faragása és a harmóniák kifinomultsága mind-mind a karmester védjegyének számítanak, akinek elhivatottságát szívvel-lélekkel követi valamennyi zenész. A hangszerek kecsességének kulcsa azonban Maria Joao Pires kezében van. Zongorajátéka egyszerre tisztelettudó és független, választékos és magabiztos, akaratos és költői, arra emlékeztet, mint a maga idejében Alicia de la Rocha is, hogy Beethoven vitathatlanul a nagy klasszikus játék kőr ásza.